– Már több, mint öt éve jött létre a KÖSZI egyesület. Miért hoztátok létre? Mik voltak a céljaitok?

Zsolt: – A KÖSZI három evangélikus közösség alapjain jött létre: egyrészt a Napvető, a Téli berek, az Életfonal elnevezésű táborok találkozójának szervezőcsapata, másrészt a 2010-es Szélrózsa összejövetel regisztrációs csapata, harmadrészt a Deák téri evangélikus gyülekezet ifjúsági körének egyes tagjai alapították. Szerettük volna, hogy az egyházi, gyülekezeti keretek mellett ezeknek a fiataloknak legyen egy olyan szervezetük, amelyben egy megtartó, őszinte, hívő közösséget találnak, és ebben a közegben végezhetik missziós munkájukat: gyermek- és ifjúsági táborok szervezését. A KÖSZI előevangelizációs tevékenységet végez, a gyerekeknek, a kereső fiataloknak hidat kíván teremteni a világ és az egyház között.

Petra: – Azért hoztuk létre az egyesületet, hogy tényleg tartalmas szabadidő eltöltést biztosíthassunk gyerekeknek és fiataloknak. Olyat, amiben van egy keresztény közösség, ahol megtalálják a helyüket és úgy szórakoznak, hogy közben üzenetet is visznek magukkal. Szerettük volna, ha a táborok hangulata nem csak egy hétre vagy egy hosszú hétvégére szól, hanem velünk marad a hétköznapok során is. A táborokban a gyerekek és a vezetők maradandó élményekkel gazdagodtak, és szerettük volna, ha ebből valódi közösség jön létre.

Péter: – A piliscsabai nyári táborozás és táboroztatás képe volt velünk a startnál. Volt, akit az motivált, hogy évek óta lelkes táboroztatóként szervezte a gyerekprogramokat, volt, akit a megalakult új csapat és közösség lelkesedése vonzott az önkéntes munkába. A célok nem változtak: olyan felületet biztosítani, ahol gyermekek és fiatalok kapcsolatba kerülhetnek Istennel és a szeretet üzenetével.

– A KÖSZI alapító tagjai már évekkel az egyesület megalakulása előtt is szerveztek gyerekeknek, fiataloknak táborokat. Ti milyen indíttatásból vettetek ebben részt?

Petra: – Én azért kezdtem el, hogy gyakoroljam a szakmámat és emellett örömömet leltem ebben a tevékenységben. Sok adottságomat tudtam kamatoztatni, amit korábban, máshol nem sikerült. Ez a közeg számomra mindig kiváló gyakorlóterep volt, ami lassan egy komoly megtartóerő lett számomra. Ha nem kezdek el önkénteskedni ebben a csapatban, lehet, hogy soha sem leszek iskolapszichológus.

Zsolt: – Engem Balogh Eszter – egykori Deák téri ifis társam – hívott el még 2002-ben táboroztatni Piliscsabára, az országos evangélikus gyerektáborba, amelyet akkor ő vezetett, és amely tábort már Napvetőként ismerünk. Én pedig szívesen mentem, mert tudtam, hogy ez nem csak a gyerekeknek, hanem az önkénteseknek is kiváló közösségi alkalom. 2006 óta vagyok a nyári tábor vezetője, és én ebben a táborban – később az abból kialakuló egyesületben – láttam meg azokat a lehetőséget, hogyan szervezhetek programokat hatékonyan menedzsment-tanulmányaim alapján. A mai napig az a célunk, hogy az egyetemre járó önkénteseink a saját leendő szakmájukat is gyakorolhassák és így könnyebben megtalálhassák helyüket a világban.

– Milyen ünnepségeket, programokat terveztek az évforduló kapcsán?

Zsolt: – A hagyományosan futó évi öt tematikus táborunk mellett folytatjuk a Megálló interaktív istentiszteleteket és tervezünk önkénteseket mozgósító és az önkéntességet ünneplő közösségi eseményeket. Emellett szeretnénk diákoknak is lehetőséget adni a kötelező közösségi szolgálat keretein belül, hogy megismerkedhessenek szervezetünkkel. Szoros együttműködésben vagyunk a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal, amelynek gondozói jótékonysági rendezvényeket szerveznek és a mi munkánkat is segítik azzal, hogy a Kincskereső pályázatukkal számos rászoruló gyerek részvételi díját támogatják. Ebben az évben velük összefogva szeretnénk egy új programot szervezni.

Petra: – Olyan programokat tervezünk, melyek nem csak a KÖSZI önkénteseit, hanem minden önkéntest és az ő munkájukat is ünnepli. Olyan alkalmakat, amikor magunk között lehetünk és ünnepelhetünk. Fontos, hogy ez ne csak a mi önkénteseinkről szóljon, hanem más keresztény és keresztény közeli önkéntesekről is, mert különleges dolog, amikor valaki a szabadidejét szánja oda egy számára fontos cél érdekében.

– Említettétek, hogy öt hagyományos táborotok van. Melyek ezek és hogy kapcsolódnak a jubileumi évhez?

Zsolt: – Elsősorban azért is hagyományosak a táboraink, mert már két évtizedes múltra tekintenek vissza. Mostani nyári táboraink az 1997-től évente megrendezett országos evangélikus gyerektáborból fejlődtek ki. Ez a 2000-res évek végén felvette a Napvető nevet, melyet a mai napig visel júliusi és augusztusi táborunk. Az idén a 20. évadukhoz érkeznek el. 2002 őszén szerveztük meg először az októberi tábortalálkozót, melyen a részt vevő gyerekek és vezetők felidézhették nyári élményeiket egy hosszú hétvégén. Ebből a tábortalálkozóból alakult ki Nyomkereső táborunk, melyet ebben az évben már 15. alkalommal rendezünk meg. Mivel a nyári táborok általános iskolás gyerekeknek szóltak, szervezőként fontosnak tartottuk, hogy a kamasz korosztályt is megszólítsuk, ezért 2007 tavaszán elindult az Életfonal tábor, ami három hónap múlva érkezik el a 10. évfordulójához. Mikor már három évszakban volt táborunk, akkor a gyerekek javasolták, hogy telente is szervezzünk egyet, így jött létre 2010-re a Téli berek tábor. Jubileumi évünk gerincét ezek a tábori évfordulók adják és az, hogy a táborok mögött már húsz év tapasztalata van. Ezt jelképezi a logón látható kéz is.

Petra: – Az év első tábora mindig a Téli berek értékkereső tábor, ahol a gyerekek télen is találkozhatnak és az évszaknak megfelelő programokon keresztül gazdagodhatnak élményekkel. Tavasszal kerül sor az Életfonal életvezetési táborra, melyben tizenéveseket foglalkoztató kérdésekről beszélgetünk a részt vevő kamaszokkal, és igyekszünk közösen megoldásokat találni kérdéseikre. Nyáron tartjuk két, egy-egy hetes közösségépítő táborunkat, a Napvetőt. A Napvető kreatív tábor és kamaszoknak szól, ahol a fiatalok szellemi és fizikai kreativitásuk számos területét próbálhatják ki, a Napvető kalandtáborban pedig szórakoztató és ismereterjesztő programokon keresztül épülhetnek a gyerekek. Az őszi Nyomkereső készségfejlesztő táborunkban a résztvevőknek mindig egy rejtély megoldására kell rájönniük a rendelkezésükre álló négy nap során. Mindegyik táborunk szervezőcsapatában a táborvezető mellett kiemelt szerepet tölt be a lelki vezető, aki egy evangélikus lelkész, illetve végzős teológushallgató. Emellett komoly hangsúlyt fektetünk arra, hogy a napi két áhítaton és a délelőtti kreatív témafeldolgozáson, a kupaktanácsokon, a táborozók feltehessék kérdéseiket és átérezhessek, hogy egy közösséghez tartoznak.

– Melyek ezeknek a táboroknak az általános tapasztalatai?

Petra: – Az egyik az, hogyan lehet olyan közösséget teremteni, ahol a gyerekek nem csak jól érzik magukat és nem csak értékeket sajátítanak el, hanem megélik azt az élményt, hogy igazán önmaguk lehetnek, és azt is, hogy amilyenek ők, az elismerést érdemel. Fontos, hogy nem csak önmagukat és egymást tanulhatják meg szeretni, hanem megélhetik azt is, ahogy Isten szereti őket. Számomra az is meghatározó, hogy az a családias közösségi érzés, amit mi, vezetők átélünk, azt a gyerekek és a fiatalok is átélik, és emiatt sokan szeretnének felnőtt korukban táborvezetők lenni.

Zsolt: – Mára minden táborunk projektalapú, az adott tábor témája jelenik meg minden áhítatban, játékban és kiscsoportos beszélgetésben. Ez teret biztosít arra, hogy egy-egy témát igazán körbejárjunk és ennek segítségével is közösséget építsünk. Azt látjuk, hogy a közöttünk felnövő gyerekek, kamaszok szeretnének ebben a közösségben maradni. Erre válaszul alakítottuk ki ifjúsági vezetőképzésünket, melynek során magabiztos, felelősségteljes táborvezetővé válhatnak azok, akik ebben részt vesznek. A visszajelzések alapján tudjuk, hogy, amit már több mint egy évtizede csinálunk, az jó. Olyan időtálló értékeket képviselünk, melyeket igyekszünk pedagógiai és teológiai szempontból is átadni a jövő generációinak.

– A táborokon kívül mi adja még a KÖSZI tevékenységének profilját?

Zsolt: – A KÖSZI kezdetben szinte kizárólag csak táborszervezéssel foglalkozott, mára azonban a tevékenysége sokrétűvé vált. Minden hónapban megszervezzük a Megálló interaktív istentiszteletet, amire főként fiatalokat, fiatal felnőtteket várunk. Ezen kívül szervezünk tematikus napokat, csendesnapokat iskolákba, ahol interaktív kiscsoportos foglalkozások keretében, napjaink problémáiból, nehézségeiből kiindulva, pozitív szemléletű megoldási lehetőséget próbálunk közvetíteni. Továbbá különböző keresztény ifjúsági fesztiválokra és rendezvényekre készülünk önálló programokkal, melyeken a résztvevőket közösségi tereken tartalmas programokkal várjuk. Ilyen például új kezdeményezésünk, az alkoholmentes KÖSZI Koktélbár, mely a tavalyi Csillagpont református ifjúsági találkozón, illetve az ökumenikus Tágas Tér Fesztiválon nagy sikert aratott a szervezők és résztvevők körében, és reméljük, hogy az idei Szélrózsa találkozón is szolgálhatunk ezzel a programunkkal. Ezek mellett természetesen fontosnak érezzük azt is, hogy önkénteseinknek is rendszeresen szervezzünk feltöltődést biztosító, közösségépítő alkalmakat.

Péter: – A februári Téli berek – értékkereső táborunk jelmondata ez: „Pezsgő, vidám hangulat, szeretetteljes közösség és igaz barátok várnak Téged is egy gyönyörű, téli környezetben.” Azt hiszem ennek az üzenete hatja át azt a bizonyos teljes profilt, ami a küldetését is adja a KÖSZI-nek. Legalábbis igyekszünk mindent megtenni érte.

– Hogyan jött létre a Megálló nevű interaktív istentisztelet?

Petra: – Mindenki szeretne olyan pillanatokat átélni az életben, amikor megállhat és elcsöndesedhet. Ilyen alkalmat szerettünk volna – és szeretnénk a mai napig – biztosítani mi is minden hónap utolsó előtti vasárnapján. Az volt a célunk, hogy fiatal felnőttek számára fontos kérdésekről beszélhessünk családias, fiatalos közegben, ahol mindenki átélheti az ige üzenetét. Olyan alkalom létrehozásán munkálkodtunk, ahol lehet mély és komoly témákról hallani, ahol nem csak szavak segítségével kerülnek közelebb a válaszok, és ahol az istentisztelet előtt és után valódi beszélgetések alakulnak ki. Különleges érzés, hogy idén ősszel már az 50. alkalommal fogunk „Megállni”.

Péter: – Többfajta igény gyűlt össze: legyen a Deák téren, legyen fiatalokat megszólító, legyen más struktúrájú, mint az eddig megszokottak. Követhető, élményszerű, tematizált, állandó vendéglátókkal, de a változatosság, a sokszínűség, a sokféle stílus megélése miatt lehetőleg vendég lelkipásztorokkal. A Megálló liturgiájában, imádságaiban, zenei kíséretében, igehirdetésében is igyekezett újszerű és friss lenni. Ez utóbbit leginkább a dramatikus jelenetek eljátszásával valósítottuk meg. A drámapedagógiai, biblio- és pszichodramatikus tudás előnyt jelentett már a kezdeteknél. A cél mindig az volt, hogy az ige üzenete mélyülhessen és a jelenlévő igehallgató gyülekezeti tag, vagy érdeklődő a saját bőrén, saját találkozásain, saját élményein keresztül vigyen haza valamit: azt, hogy ne csak passzív közönsége legyünk a jelennek, és Isten szava ne hagyjon nyugodni, hogy dolgozzon bennünk, és dolgoztasson is meg minket. Sok minden fejlődött, változott és érlelődött az elmúlt öt esztendőben, de a lényeg ugyanaz maradt: Az istentisztelet találkozási lehetőség egymással, de elsősorban mégis Istennel, ez Tőle jó! A Megálló istentisztelet – ha lehet mondani ilyet – sikerességét, a Szentlélek Istenre bízzuk!

– Miért jó önkéntesként a KÖSZI csapatához tartozni?

Petra: – Én úgy érzem, hogy a második családom ez a közösség. Itt mindenki önmaga lehet, és ezzel sok mindent adhat a hozzá közel állóknak. A programokon mindenki gyakorolhatja a választott szakmáját – és még annál többet is, hiszen minden alkalommal együtt alkotunk valami újat, valami különlegeset. Szeretem, hogy a táborok szervezése valódi csapatmunka, és azt is, hogy minden program korszerű, kreatív és olyan lelki élményeket nyújt, melyek közelebb visznek Istenhez. Valójában a gyerekeknél nincsen hálásabb közösség, mindent, amit nekik adunk, százszorosan kapunk vissza jó kedvükben és mosolyukban.

Péter: – Sokszínű, a kapott feladataiban örömöt kereső, fiatalokra fókuszáló, az evangéliumot hordozni kívánó közösség a KÖSZI, amelyben hamar megtalálhatod a helyed. Azért jó, mert olyanban vállalhatsz feladatot, ami igazán közel áll tevékeny elképzeléseidhez. És azért jó, mert a hívő fiatalok közösségében társakra, barátokra lelhetsz, továbbá mert sokan és sokfélék vagyunk, sokat is tanulhatunk egymástól. Később az itt tanultakat magaddal viheted, és felhasználhatod az életed számtalan területén: munka- és feladatszervezés, ami mellett a spontaneitás és a kreativitás is szerepet kap. Sőt, jó modelleket tapasztalhatsz meg akár a későbbi családi élet alapvető kialakításával kapcsolatban. A „gyermeknyelv” megtanulása, mások megértése, és az önmagam helytállása szintén szerepel azon a listán „miért is jó itt”? Kérdezed miért jó? A válaszom voltaképpen – Istennek hála: „A többiektől jó!”

Zsolt: – A KÖSZI egy olyan megtartó közösség, ahol bátran, képmutatás és szorongás nélkül vállalhatod önmagadat. Ha elesel, felkarolunk, ha szükséged van egy jó beszélgetésre, mindig van valaki, akit felhívhatsz, akivel találkozhatsz, mindig találsz valakit, aki megvigasztal. Ha nagy örömöd van, akkor azt bármikor megoszthatod, és együtt fogunk Veled örülni. Ezzel a jó hangulatú, vidám közösséggel pedig számos lehetőséged adódik missziós szolgálatot végezni: egy tábor, egy istentisztelet, egy közösségi program szervezése a szabadidődből vesz el időt, mégis úgy érzed majd, hogy nem lemondtál valamiről, hanem az önkéntes szolgálat végzése közben Te magad is kaptál, Te magad is több lettél. És ezáltal nyer valódi értelmet a KÖSZI jelmondata: Tőled jó!