Ez a felejthetetlen hét vidámságban és csodában gazdagon telt. Mindennap a közös reggeli után rövid áhítattal kezdtük meg az adott nap témájának feldolgozását. A hét folyamán a tékozló fiú történetén keresztül mutattuk be az utazás fontos állomásait, mint például az elindulást, az útitársak szerepét, az eltévedést, a hazatalálást és az elfogadást. Az áhítatot a kupaktanács követte, ahol részletesen átbeszéltük a mindenkit foglalkoztató kérdéseket, a gyerekeknek szerencsére mindenről volt véleménye. Ilyenkor kézműveskedéssel, mozgásos játékokkal, beleélést igénylő feladatokkal próbáltuk még közelebb hozni a gyerekekhez az elvontabb témákat. Közvetlenül ebéd után meséket olvastunk a gyerekeknek, után pedig számos program közül lehetett választani, mint például játszótér, felrázó játékok, társasozás, zenés foglalkozás és sportok. Minden délután elkészítettünk egy tárgyat, amelyet haza lehetett vinni, talán a legnagyobb kedvenc a labirintusjáték lett.

A hétfői napot mindenki izgalommal várta. Néhány gyereknek új volt a táborozás élménye, de hamar jó hangulat alakult ki. A hét első napján a hangsúly a megismerkedésen volt. A búcsúzásról, az elindulásról, a felnőtté válásról beszélgettünk, és batyut (pólótáskát) készítettünk. Világjáró játékunkban pedig, mint a mesehősök, próbákat kellett kiállniuk a táborozóknak.

Keddi napunk mottója a „társak az úton” volt. Ehhez kapcsolódóan a barátok, ellenségek, segítőtársak témakörét jártuk körbe. Készítettünk egymásnak igés lapot, és bizalmi játékokat játszottunk. Az „Együtt utazunk” programunk olyan feladatokat tartalmazott, amelyek igényelték a gyerekek közötti együttműködést és egymás segítését.

Szerdán útvesztőbe kerültünk. A mesékben ez az a rész, ahol a mesehős mélypontra jut és/vagy választás elé kerül. Ekkor a nehéz élethelyzetekről, az azokból való kijutásról, a jó útra térésről beszélgettünk. Bekötött szemmel csendsétát tettünk, amelynek során a gyerekek hallásukra, ízlelésükre, szaglásukra és tapintásukra támaszkodhattak. Mindenki saját labirintusjátákot is készített.

Csütörtökön a hazatalálás napja volt. A megbántás, a bocsánat, a találkozás öröme jelent meg a kupaktanácsban. Számos táborjáték közül az egyik legkedveltebb a „Keresd meg!” program volt, amelynek során a Rózsák terén pecsétet gyűjthettek a gyerekek segítőikkel, ám ehhez először meg kellett találni táborvezetőiket. A napot pedig kreatív fogócskák zárták.

Pénteken az elfogadással és a különbözőségekkel foglalkoztunk. Rámutattunk arra, hogy miért is jó, hogy különbözők vagyunk, és hogyan tudjuk egymás különbözőségét elfogadni.

Táborunkat a 77. KÖSZI Megálló istentisztelettel zártuk, amelyen Seben Glória hirdetett igét. Az istentiszteletben egyben hallgathattuk meg a tékozló fiú történetét, és mint lelki lezárást is megkaptuk. Nagyon jól éreztük magunkat veletek! Várunk vissza benneteket jövőre is!

Értesülj azonnal a fontosabb programokról, táborokról:
Nézd meg honlapunkat! 
Kedveld a KÖSZI-t Facebookon!
Iratkozz fel a KÖSZI-hírlevélre úgy, hogy egy üres e-mailt elküldesz ide: koszihirlevel+subscribe@googlegroups.com
A 22. KÖSZI Napvető mesetábor a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület (KÖSZI) szervezésében, a Szívvel-Lélekkel Alapítvánnyal együttműködve valósult meg.