A díjakat idén december 4-én a Miniszterelnökség budapesti épületében adta át Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára.

Soltész Miklós köszöntőjében hangsúlyozta: ha egy hivatás mögött nincs ott maga az ember, akkor nem lesz teljes a siker. „Ezt az emberséget köszönöm meg a díjazottaknak, biztos vagyok benne, hogy a kuratórium tagjai nemcsak a tanári és docensi kutatómunkát nézték, hanem az embert is” – folytatta. – „Ha a kereszténységünket nemcsak történelmi kutatómunkában akarjuk megőrizni, hanem szeretnénk megélni és továbbadni, akkor ott kell lennie benne az embernek is.” Az államtitkár azt is hozzátette, hogy bár ezt a díjat személyek kapják, sokan állnak mögötte, és így az egész protestáns közösségnek azt üzeni: érdemes folytatni a munkát, erősíteni egymást és a fiatalokat is bevonni a kutatómunkába.

A Károli Gáspár reformátor nevét viselő díjat 1997 óta minden évben olyan személyek kapják, akik a hittudományok területén maradandót alkotva gazdagították a magyar vallásos és szellemi életet, valamint kimagasló eredményeket értek el a biblikus tudományok terén.

Művelni és ápolni

Fabiny Tibor egyetemi docensnek a reformkori protestáns teológia kutatása területén végzett munkásságát ismerték el a Károli Gáspár-díjjal. Korányi András egyháztörténész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora méltatásában hangsúlyozta: „Egyetemi oktatóként hazai és nemzetközi területen egyaránt művelője és ápolója a széles körű protestáns teológiai örökség megismertetésének. Egész életpályája során sokat tett az egyetemes protestáns teológia és kultúra kutatásáért, illetve publikálásáért.”

„Szabadon szolgál a szellem” – idézte Fabiny Tibor az Eötvös Collegium bejáratán álló idézetet, melyhez azt is hozzátette: a protestál szó legfontosabb jelentése a tanúskodás, mely meghatározza a protestánsok gondolkodását. „Ez a két gondolat irányadó számomra, ezekkel mondok köszönetet ezért a díjért.” A Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezetője kérdésünkre azt is elmondta, hogy legfőbb kutatási területének Shakespeare munkásságát és a 16. századi angol irodalmat, illetve a bibliafordításokat tartja. Fabiny Tibor életében kiemelkedő szerepet játszik az értelmezés, fontosnak tartja, hogy a Bibliát és az ahhoz kapcsolódó szövegeket bibliahűen értelmezzék az olvasók – az ezzel kapcsolatos munkája még nem ért véget.

Fabiny Tibor 1955-ben született, középiskolai tanulmányai után az ELTE angol – könyvtár – összehasonlító irodalomtudomány szakán és az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező tagozatán tanult. 1980–1994 között a szegedi egyetem (József Attila Tudományegyetem) Angol Tanszékén, majd 1993-tól a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol Tanszékén alapító vezetőként tevékenykedett, 2007 óta a Károli Gáspár Református Egyetemen tanszék- és intézetvezető egyetemi tanáraként dolgozik. Alapító tagja volt az Ordass Lajos Baráti Körnek (1989–2006) és 1991-től a Magyarországi Luther Szövetségnek, melynek 2007 óta az elnöke is. A bibliai hermeneutika végigkísérte egész tudományos pályafutását: 1993-tól a Hermeneutikai Kutatóközpont egyik alapító vezetője, számos vonatkozó forráskiadvány és tudományos munka magyarországi fordítója és megjelentetője.

A fennmaradás záloga

A magyarországi protestáns oktatástörténet területén végzett kutatói és publikációs tevékenysége elismeréseként díjazták Ugrai János egyetemi docenst. „Munkásságával alapvetően járult hozzá a 18–19. századi magyar református oktatás személyi és eszmei feltételeinek feltárásához” – méltatta a díjazottat Ablonczy Balázs, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Művelődéstörténeti Tanszékének docense. – „Munkái nem egyszerűen a neveléstörténeten keresztül közelítik meg tárgyukat, hanem összetett, a társadalom-, a gazdaság- és az egyháztörténet együttes megközelítéseit alkalmazva hozza közelebb olvasójához és a kutatók közösségéhez a korszak református egyházi társadalmát és oktatási infrastruktúráját.” Mint mondta, Ugrai János már annak az új oktatói-kutatói nemzedéknek a tagja, mely a régmúlt korok protestantizmusát és fennmaradásának zálogát, az oktatást a maga összetettségében és társadalmi valójában tekinti – prekoncepcióktól és ideológiai előfeltevésektől mentesen.

„Sokáig úgy gondoltam erre a díjra, mint amit a kutatók a teljes munkásságuk elismeréseként kapnak. Ma már nem életműdíjként fogom fel, így ez is arra ösztönöz, hogy folytassam a munkát” – fogalmazott Ugrai János. Az Eszterházy Károly Egyetem docense portálunk kérdésére elmondta, hogy legkedvesebb témái közé tartozik a közösségi útkeresés: „A  türelmi rendelet utáni korszakot vizsgálom, ami az akkori protestánsok számára a magukra utaltságot is jelentette – ami kényszermegoldásokat szült. Ez a közösségi útkeresés korszakává vált, de ez éppúgy igaz a jelenre is. Ezt a fogalmat időről időre újra kell gondolnunk – közösen pedig sokkal eredményesebbek lehetünk ebben.”

Ugrai János 1977-ben született Egerben. A Miskolci Egyetemen 2000-ben történelem szakos középiskolai tanári diplomát, a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájában 2005-ben PhD-fokozatot szerzett, 2010-ben ugyancsak a Debreceni Egyetemen habilitált. 2003 és 2017 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Tanárképző Intézetében tanított, 2017 óta szülővárosában az Eszterházy Károly Egyetem Pedagógiai Karának Neveléstudományi Intézetében egyetemi docens. Kutatási területe a 18–19. század fordulójának oktatás- és társadalomtörténete, sokat publikált a Sárospataki Református Kollégium történetéről, kutatta a Habsburg felvilágosult abszolutizmus oktatáspolitikáját, valamint a Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészeinek és tanítóinak társadalomtörténeti vonatkozásait.

Dr. Korányi András: Dr. Fabiny Tibor tanszék- és intézetvezető egyetemi tanár méltatása

Dr. Fabiny Tibor (született 1955-ben) egyháztörténet és teológia iránti elkötelezett szeretetét édesapjától, néhai id. Dr. Fabiny Tibor egyháztörténész professzortól örökölte. Már felsőoktatási tanulmányai során (ELTE angol – könyvtár – összehasonlító irodalomtudomány szak és Evangélikus Teológiai Akadémia – ma Evangélikus Hittudományi Egyetem – teológiai levelező tagozata) összekapcsolta későbbi kiterjedt tudományos munkájának bölcsészeti és teológiai tartalmát.

Akadémiai pályafutása mellett – 1980–1994 között a Szegedi Egyetem (József Attila Tudományegyetem) Angol Tanszékén; 1994–2007 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Angol Tanszékén – ez utóbbinak alapító vezetője 1993–1998 között –, 1993 óta megbízottként, 2007 óta a Károli Gáspár Református Egyetemen, jelenleg pedig tanszékvezető és intézetvezető egyetemi tanárként mindvégig művelője volt a szakmailag releváns teológiai kutatásnak is. Nagydoktori értekezését 1992-ben A bibliai tipológia hermeneutikai, ikonográfiai és irodalmi kérdései címmel nyújtotta be és védte meg. A bibliai hermeneutika – mely a reformátori teológiai örökség kutatásának fő sodrába sorolható ma már a teológiai tudományágban is – végigkísérte egész tudományos pályafutását: 1993 óta a Hermeneutikai Kutatóközpont egyik alapítója és vezetője, számos vonatkozó forráskiadvány és tudományos munka – például a Hermeneutikai füzetek és a Luther-füzetek sorozatok – magyarországi fordítója és megjelentetője. Alapító tagja volt az Ordass Lajos Baráti Körnek (1989–2006) és 1991-ben a Magyarországi Luther Szövetségnek, melynek elnöke 2007 óta. Ezen egyesületek konferenciáinak és kiadványainak szervezője, szerkesztője.

Egyetemi oktatóként hazai és nemzetközi területen egyaránt művelője és ápolója a széles körű protestáns – anglikán, evangélikus, presbiteriánus-református – teológiai örökség megismertetésének. Nemzetközi téren Angliában, Belgiumban és az Egyesült Államokban volt több alkalommal vendégtanár, 2004-ben Fulbright-ösztöndíjas a Princetoni Presbiteriánus Teológiai Akadémián (Princeton Theological Academy). Hazai körben – többek között – a Károli Gáspár Református Egyetem főállású oktatójaként és az Evangélikus Hittudományi Egyetem óraadó tanáraként nemzedékeket oktatott a protestáns teológia mélyebb ismeretére. Az evangélikus presbiterképzés rendszeres résztvevője.