Az egész évben nyitva tartó játszótereken szociális munkások, önkéntesek, változatos programok és játékok, rossz időben pedig benti játszóház és foglalkoztató várja a betérőket – érezhetően – nagy szeretettel.

Egy forró nyári napon keveredünk el az MMSZ Lajos utcai játszóterére. Ennek eredményeként minden, amit eddig a játszóterekről gondoltam, új megvilágításba kerül: mi van, ha ezek a terek lehetőséget adnak arra is, hogy egy gyakran elveszettként emlegetett közösségi élmény más, 21. századi formában újraéledjen?

Letűntnek hitt világ elevenedik meg, ahogy ide betérünk, ahol a szülők közösen nevelik a gyerekeket, és a felnőttek nyugodtan beszélgethetnek, merhetik magukat jól érezni, mert tudják, hogy mindenki figyel mindenkire, a nagyobbak a kisebbekre, a kisebbek aztán a még kisebbekre, mert ezt tanulták meg a nagyobbaktól.

Úgy tűnik azonban, hogy mindez nem alakul ki magától, kellenek az olyan indikátorok, mint a Máltai Szeretetszolgálat, amely hasonló felismerésből indította el a programot.

Tovább a KötőSzó blogra.