1. Van kihez fordulnunk

Bár nem egy Soproni reklám az életünk, mégis elsődleges szempont, hogy tudunk kit hívni, ha baj van; tudunk kivel ünnepelni, hogyha öröm ér bennünket; sokan tudják, mitől lesz jobb kedvünk és hogyan kell kezelni bennünket, ha szomorúak vagyunk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szeret a családunk, és mi is képesek vagyunk szeretni; vannak igazi, mély baráti kapcsolataink, és ezek az elsődleges kötődési pontok az életünkben. Akinél mindezek hiányoznak, azt a család vagy a közvetlen környezete egy percig sem tudja maradásra bírni.

2. Nem egyszerű mindent a nulláról kezdeni

Ez lehet lustaság vagy a bátorság hiánya, mindenesetre az, hogy itthon vannak kapcsolataink, szakmánk, munkánk, helyismeretünk és legalább nagyjából kiszámítható menete az életünknek, az legalábbis biztonságot ad. A hétköznapok menetének ismerete olyan érték, amellyel többnyire akkor szembesülünk, hogyha nem rendelkezünk vele.

3. A jól-lét relatív

Látjuk, hogy nyugathoz viszonyítva nem élünk jól, de látjuk azt is, hogy milyen méreteket ölt a nélkülözés Magyarországon. Ehhez képest az, hogy szeretnek bennünket, van mit ennünk, van vállalható megjelenésünk és kapcsolatrendszerünk, komoly erőforrás számunkra. Mindez arra is késztet bennünket, hogy a kevésbé szerencsés körülmények között élők problémáit is komolyan vegyük és láthatóvá, hallhatóvá tegyük, vagy a magunk eszközeivel megpróbáljuk áthidalni a társadalmi csoportok közti szakadékokat. Mindez szerintünk egyházaink, gyülekezeteink legfontosabb társadalmi szerepvállalása lehet.

A további okokat a blogon olvashatják el.