„Nekem semmi nem jött át az evangéliumból, inkább a kötelező jelleg maradt meg” – mondja Fanni, akit szülei írattak be a nyolcosztályos katolikus gimnáziumba, mivel fontos volt számukra a keresztény értékrend. Hasonlóan vélekedik a nem hívő családból származó Zsolt, aki gyakorlati okokból kezdett első osztályosként a református iskolában – mivel édesanyja itt dolgozott:

„A lényeget gyakorlatilag elhallgatták. Elmondták, hogy keresztényként mik az elvárások, de hogy odáig hogyan jutunk el, mármint hogy Krisztust be kellene fogadni a szívedbe, arról senki nem szólt semmit.”

„Úgy bérmálkoztam, hogy hittem Istenben, de az evangélium lényege nem volt tiszta” – vallja be a reformátusnak keresztelt Dániel, akire gyerekkorában nagy hatással volt katolikus nagymamájának nevelése, és középiskolásként katolikus iskolába került. Az evangélikus gimnáziumban érettségizett Hanna pedig elmondja, hogy amikor már érettebb emberként megragadta őt az evangélium ereje, akkor az a gondolat motoszkált a fejében: „ezt miért nem mondta nekem a gimiben senki?” 

https://kotoszo.blog.hu/2016/04/11/_a_szentbeszedbol_semmi_nem_jott_at_egykori_egyhazi_iskolasok_a_keresztenysegrolTovább a KötőSzó blog cikkére.