Gyülekezetünk speciális helyzetéből adódóan, sokszor érezzük azt egy-egy alkalmunkon vagy szórványban vasárnaponként, hogy kevesen vagyunk. Pedig a gyülekezetünk, a lehetőségekhez képest, még így is meglehetősen aktívan kitart. Éppen ezért volt nagyon felemelő megélni a testvéri közösséget e szeptemberi vasárnapon, ugyanis ezen az alkalmon csak egy istentiszteletet tartottunk, de oda mindenkit szeretettel hívtunk a gyülekzetből. Meg is jelentek szép számmal a gyülekezet minden részéről a tagok. Az istentiszteleten különösen is hálásak voltunk a gyerekek jelenlétéért. Testvérgyülekezetünk, a Budavári Evangélikus Egyházközség céladományt küldött a gyülekezetünkben lévő gyerekeknek, az iskolakezdéshez. Ezt a támogatást az istentisztelet elején adtuk át a családoknak. Ezt követően a liturgia keretében megáldottuk a gyermekeket akik ezután párhuzamos gyerekalkalmon vettek részt. A felnőttek meghallgatták az igehirdetés bátorító szavait majd a gyülekezeti részekről hallhattunk egy-egy rövid beszámolót. Az istentisztelet után, közös asztalhoz ültünk és az összegyűltek az asztal mellett folytatták a diskurzust. A testvéri kapcsolatok mélyültek és jó volt megélni a találkozás és a gyülekezeti egység örömét.

Ezt a kezdeményezést, egy programsorozat kezdetének szántuk, a következő állomásunk a Közös asztal-sorozatban Encs lesz, utána pedig Hernádvécse következik.

„Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” 133. zsoltár