A Keresztény–Zsidó Társaság 26 évvel ezelőtt alakult. Akkor az volt a jelentősége, hogy egyáltalán megjelenhetett a vallások közötti párbeszéd. Azóta az egész világon komoly változásoknak lehettünk tanúi, mindezek közül a legjelentősebb katolikus részről történt – fogalmazott Szécsi József, a Keresztény–Zsidó Társaság főtitkára.

„Az elmúlt évben jelent meg a II. vatikáni zsinat évfordulójára egy vatikáni dokumentum: isten megtartja az ő szövetségét örökre az ő népével. Ebből azt a következtetést vonja le a dokumentum, hogy ha egy zsidó nem tudja elfogadni Jézust messiásnak, attól még üdvözül. Azt is leírták, hogy a katolikus egyház nem gyakorol intézményes missziót a zsidóság felé.”

Udvardy György pécsi megyéspüspök előadásában beszélt a II. vatikáni zsinat nem keresztény vallásokról szóló nyilatkozatáról, néhány gondolat erejéig érintette azokat az új dokumentumokat is, amelyek a két vallás közötti együttműködésről szólnak. Az előadás harmadik részében a kinyilatkoztatáson alapuló antropológiáról szólt, utalva azokra az egyházi közösségekre, amelyek a saját karizmájukként tekintik a zsidósággal való együttműködést.

„Az ökumenikus mozgalom alapvetően a keresztény közösségeket foglalja magában, de nagyon szép hagyomány, hogy az ökumenikus imahetet megelőzően a zsidó testvérekkel is van imatalálkozó. Az ökumenikus gondolkodásnak egy nagyon világos jézusi parancs az alapja: az egységre való törekvés. Az egységet nem az emberek hozzák létre, hanem Isten Szent Lelke. Ha az egységen gondolkodunk, akkor leginkább azt kell megnézni egyéni és intézményi szinten, hogy mennyire engedjük át magunkat a Lélek művének.

Isten azt az egységet akarja megteremteni, amely őbelőle forrásozik, sokszínű, nem uniformizált egység akár úgy is, hogy a közösségek hagyománya is értékként jelenik meg, de mégis egymás tiszteletére, legfőképpen a krisztusi szeretetre épül.”

Mindig komoly jelentősége van ezeknek a találkozásoknak, könnyebben alakulnak ki a kapcsolatok, könnyebben tudjuk felemelni a telefont egymásnak – mondta Schönberger András pécsi főrabbi, akinek előadása a választott helyről, Jeruzsálemről szólt.

„Ez nem is párbeszéd, hanem beszélgetés egymással, mert nem akarjuk legyőzni egymást. Kölcsönös tanítás folyik. Mindenki a saját vallásáról beszél, és nem a régi idők harcait hozzuk vissza. Remélem, hogy a hívek is találkoznak ma, hogy a falak leomoljanak.”

Ócsai Zoltán evangélikus lelkész azt a kérdést tette fel előadásában, hogy a vallásközi párbeszédben van-e szerepe a vallásnak.

„A túlélési esélyeinket csökkentjük, ha nem beszélünk egymással. Ha nem vagyunk hajlandók tudomásul venni a másik embert, akkor a saját életterünket is romboljuk. Azt kell megérteni, hogy ha a másik embert rombolom, azzal magamat is rombolom.”

A hétvégi programon részt vett Szalay Lajos református lelkész is, aki egyik elindítója volt a zsidó–keresztény párbeszédnek. A református lelkész az Ószövetség szerepéről beszélt, amely nélkül nem volna teljes a Biblia.