Hogy lehettek annyira zavarodottak a tanítványok, hogy a gyerekeket el akarták űzni? Azt gondolták, hogy az a feladatuk, hogy megvédjék Jézust és ezért távol akarták tartani a gyerekeket attól, hogy valahogyan az ő közelébe kerüljenek (Mt 19,13-14). De szerencsére Jézus mindig segítségére sietett tanítványainak. „Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa” – mondta nekik.

Nem ez volt az első ilyen szituáció, amikor a tanítványok Jézus prioritását rosszul mérték fel. Vitathatatlan elhivatottságuk és Isten iránti lelkesedésük arra bátorította őket, hogy átsiklottak afölött, amiért Jézus valójában jött. És ezt a jelenséget láthatjuk még ma is, hiszen Jézus egykori és mai tanítványai könnyen magukat helyezik előtérbe. Missziójukban saját gondolkodásuk, saját értelmezésük szerint gondolják el azt, mi a helyes vagy a helytelen. Közben szem elől tévesztik azt, ami Isten számára helyes vagy helytelen.

Jézus maga röviden és velősen a következő szavakkal írja le küldetését, és ezzel tanítványai, azaz mindannyiunk számára segít kétségeink és zavarodottságunk között: „...én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10,10)

Az élet és a bőség. Egy élet, amelyben igazságosság és béke uralkodik, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz (Zsolt 85,10). Egy élet, amely igazságos kapcsolatokban bontakozik ki. Igazságos kapcsolatok az emberiség családjának sokarcú egyénei között és Isten jó teremtése között. Egy élet, amelyben Isten Isten lehet, és az ember pedig olyanná válhat, amilyennek Isten akarta: egyszerűen csak ember, aki Istent teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes elméjéből szereti, aki a másik embert szereti és vigyáz Isten teremtett világára. (5Móz 6,4-7).

Ha arra az évre tekintek, amely előttünk van, az az érzésem, hogy az egyházaknak Isten missziójában végzett elköteleződésükben sürgősen koncentrálniuk kellene erre az üzenetre, amely a bőséges életről szól. Az egyre szélesedő populizmus háttere, gyakran a Bibliával való növekvő visszaéléssel, emberek kirekesztésével, a kisebbségek, migránsok, bennszülött népcsoportok vagy más társadalmi csoportok elnyomásával, vagy az ellenük elkövetett erőszakos cselekedetekkel fenyeget. Ez arra hívja az egyházakat, hogy továbbra is terjesszék az evangélium üzenetét, amelynek középpontjában Jézus Krisztus áll. A bizonyos embereket kirekesztő populizmus idején a hallgatás sosem opció.

A növekvő demagógia kontextusában az egyházaknak erősíteniük kell saját spirituális értelem-keresésüket és bizonyságot kell tenniük Isten világban való változó jelenlétéről. Az a feladatunk, hogy Krisztust és ajándékait hirdessük a világban az emberiségnek. Ennek megfelelően nekünk, akik elhívott tanítványok vagyunk, azon kell igyekeznünk, hogy kiálljunk a Szentháromság Isten szentsége mellett, hirdessük a megváltásról szóló örömüzenetet, szolgáljunk a másik embernek, őrizzük meg a teremtett világot és emeljük fel szavunkat a kirekesztettek és elnyomottak mellett. A legjobban úgy vehetünk részt Isten missziójában és úgy juttathatjuk ezt érvényre, ha jó pásztorok leszünk és egészében törődünk a másikkal. Ha szolgáló közösség leszünk, amely Isten akaratát betölti, hogy senki se vesszen el (Lk 15,3-7).

Igen hálás vagyok az LVSZ-tagegyházak világban való tanúságtételéért, amely éppen ezt a befogadó irányt tartja szem előtt. Nagyszerű példák vannak a gondoskodásra és a szeretetre, és ez választ ad annak, aki minket először szeretett. Szintén hálás vagyok mindenért, amit az LVSZ-tagegyházak közösen a világban tesznek, legyen szó közösségi, diakóniai szolgálatról az LVSZ-világszolgálati munkájában, amely irgalmasságot és szeretetet fejez ki - mindez egységes fellépést mutat és a gender- és teremtésvédelmi igazságosság mellett emel szót.

Isten kegyelme által egy új év előtt állunk. Arra hívom az LVSZ-tagegyházakat, hogy lássuk meg ebben az új évben a lehetőséget arra, hogy elkötelezettséggel, örömmel és reménységgel tegyünk bizonyságot! Arra kérem mindannyiukat, hogy kölcsönösen bátorítsuk és támogassuk egymást a szolgálatban. Kérem, hogy dolgozzunk együtt azon, hogy mindannyian részesüljünk az élet ajándékában, amelyet Krisztus fedett fel számunkra és ajándékozott nekünk.

Dr. Martin Junge, a Lutheránus Világszövetség főtitkára