– Mit gondol, mit érez ezekben a pillanatokban?
– Nehéz megfogalmazni az érzéseket. Az ember sok mindenre fel tud készülni, de ez egy olyan pillanat, amelyet legszívesebben Isten színe előtt állva, egy templom oltára előtt töltenék imádságban – de erre csak később lesz lehetőségem. Most a legközvetlenebb munkatársak, püspökjelölttársak köszöntését tudtam fogadni, és legelőször szeretném megköszönni én is az egyházkerület, a gyülekezetek, a presbitériumok, az egyháztagok, kollégák bizalmát. Nagyon nagy megtiszteltetés ez, és nagyon nagy kihívás is természetesen, hiszen olyan elődök nyomába kell lépnem, akik rendkívül sokat tettek az egyházkerületért Isten szolgálatában. Azt remélem, ez a váltás olyan folyamat lehet, amely nem jelent nagy változást az egyházkerület életében, talán csak egy hangszínváltást. Talán ezután egy kicsit más hangszerelésben hangzanak majd el ugyanazok az örök gondolatok, amelyekre minden időben szüksége van a mi szívünknek-lelkünknek.
– A választást megelőző időszakban három püspökjelölttársával együtt beszélt arról, hogy melyek lennének az első időszakban megvalósítandó feladatok. Elérkezett hát a pillanat, amikor már nem feltételes módban beszélhetünk: mivel kívánja kezdeni püspöki szolgálatát beiktatása után?
– Rendkívül sok feladat vár rám, de elsőként át kell tekintenünk az egyházkerület életét – azokat a feladatokat, amelyek folyamatban vannak. Melyek azok, amelyeket tovább kell vinni, melyek azok, amelyeket le kell zárni. Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy a nagy változások, nagy dolgok nem hirtelen támadnak, hanem sokszor évek, évtizedek során mennek végbe. Nem álmodom arról, hogy egy szempillantás alatt csodát műveljünk. Sokkal inkább azt szeretném, és azt kérem Istentől, hogy mindabban, amit évek és évtizedek építenek, én is, mi is segíthessünk, és az ő alkalmas eszközei lehessünk. Csak őt kérhetjük, hogy Lelke által formáljon és tegyen bennünket alkalmassá arra, hogy gondolatainkkal, érzéseinkkel, akár „gyermekálmainkkal”, akár öregkori áldásunkkal – őt szolgáljuk.
– Fárasztó heteken, hónapokon van túl – hogyan értékeli most, visszatekintve ezt az elmúlt időszakot?
– Rendkívül intenzív időszak volt valóban, hiszen a már meglévő feladatokat sem lehetett félretenni, azokban is helyt kellett állni. De nagyon izgalmas időszak is volt a tekintetben, hogy nagyon sok helyre jutottunk el, sok olyan presbiterrel, gyülekezeti taggal találkoztunk, akikkel korábban nem. A velük való beszélgetések nagyon sokban gazdagítottak. Ugyanezt kell elmondanom a jelölttársaimról is. Azokban a beszámolókban, beszélgetésekben, ahol az elképzeléseinket kellett vázolnunk, egymástól is nagyon sokat tanultunk. Mindazok a gondolatok, amelyek előkerültek, mértékadóak, útba igazítóak kellenek, hogy legyenek az előttünk álló hónapokban, években. Komolyan szeretnék majd számítani szolgálatom során jelölttársaim segítségére és támogatására.
– Milyen az a püspökkép, amellyel azonosulni szeretne, amelyet példának tekint?
– Sorolhatnám az előttünk járt püspökelődök neveit, mert mindenkitől van mit tanulnunk! Gáncs Péter püspök úr úgy fogalmazott ma délelőtt, hogy „egyetlen püspök sem tökéletes, mert a püspök is ember.” De az emberségünkön keresztül munkálkodik rajtunk is az Úristen! Akár püspökön, esperesen, lelkészeken és minden egyháztagon keresztül Isten el tudja végezni bennünk, rajtunk az ő munkáját! Ő tud alkalmassá formálni minket. Azt szeretném, hogy azon püspökök nyomába léphessek, akik jelen voltak az egyházkerület életében, ahogyan elődöm, Gáncs Péter püspök úr is, és az ő elődei is. Akik időt, fáradságot nem számolva mentek, és igyekeztek ott segíteni, ahol arra a legnagyobb szükség volt. Szeretnék emellett azon püspökök nyomába is lépni, akik csapatban tudtak és akartak dolgozni – akik számítottak a munkatársaik véleményére. Hiszem, hogy nem egy „egyéni akció” elvégzésére kaptunk elhívást, hanem olyan közösség vezetésére, amely hatalmas csapatként, egy nagy családként tud szolgálni a társadalomban, amelyben élünk.
– Akkor tehát közvetlen elődjétől, Gáncs Péter püspök úrtól is fog tanácsot, segítséget kérni a stafétabot átvételekor...
– Gáncs Péter püspök úrral rendkívül jó munkakapcsolatban voltunk eddig is, és az elmúlt időszakban, a választások során is sokszor beszélgettünk. Most még komolyabban fogunk szót váltani az egyházkerület dolgairól. Ő maga is jelezte már, hogy szeretne útmutatást adni. Én pedig azt szeretném kérni tőle, hogy ne csak az előttünk álló néhány hónapban tegye ezt, hanem ha valóban megtörtént a staféta átadás-átvétel, utána is álljon mellettem, mellettünk a bölcsességével, a tapasztalataival, hiszen sok mindent lát, amit mások, mi még eddig nem láthattunk a kerület életéből. A folyamatosságra újfent szeretnék hangsúlyt fektetni, hiszen egy Krisztustól, Krisztus által vezetett egyházban szeretnénk élni. Mi, vezetők jövünk-megyünk, de Jézus Krisztus, a mi Urunk mindig és örökké megmarad.
– Az iktatásáról tudhatunk már valamit?
– Egyelőre annyit, hogy június 30-án kerül rá sor, a helyszín és minden más részlet még egyeztetés alatt áll, de hamarosan tájékoztatjuk erről egyházunk tagjait.