Andrea Riccardi történészprofeszszor, a Szent Egyed Közösség alapítója, politikus 2017 végén Rómába szervezett konferenciát: az egyház életével foglalkozó teológusokat, történészeket és újságírókat kért fel, hogy elemezzék Róma jelenlegi püspökének kérdésfelvetéseit és az ezekből következő egyház- és világképet.

A Bencés Kiadó gondozta kötetben olvasható tanulmányok lényegében megállapítják, hogy Ferenc pápa megválasztása – a korábbi válsággal ellentétben – egy új, a világra nyitott, a nélkülözők, a kitaszítottak, az elfelejtettek mellett kiálló, az evangéliumi úton járó egyház képét mutatja. A könyv szerkesztője szerint Ferenc pápa prófétai utat választott, amely egyrészt az egyház „felrázását”, másrészt a folyamat ellenzőinek egyre erősebb hangját eredményezi: „A prófétálás zajt csap, lármás, egyesek »ramazurit« mondanak. De valójában az ő karizmája az, hogy kovász legyen: »a prófécia az evangélium szellemét hirdeti.« Átlépni a kisebbségi egyház határait, eljutni a »néphez« – ez Bergoglio világos elképzelése. De ez egyben egy »nép« megformálását is jelenti.”

A könyv kísérletet tesz arra, hogy tágabb horizonton vizsgálja Ferenc pápa személyiségét és hatását. Betekintést nyerhetünk az észak-amerikai és a latin-amerikai katolikusság életébe, megismerhetjük az argentin katolikus egyház közelmúltját is. Értesülhetünk a kínai és az afrikai kereszténység jelenéről, olvashatunk a keresztény pártok létjogosultságának kérdésköréről vagy arról, hogy milyen feszültségek húzódnak Ferenc pápa meglehetősen újszerű kormányzása és a Római Kúria elképzelései között.

Utóbbival több tanulmány is foglalkozik, amelyek alapvetően a pápai reformszemlélet hosszú távú hatásait és lehetőségeit is feszegetik. Ugyanakkor éppen ezzel kapcsolatban érezhetünk egy hiányosságot is: az elfogultságtól nem mentes előadások között ugyanis Ferenc pápával szemben kritikus hang lényegében nem kerül elő.

Külön előadás foglalkozik a pápa és az ökumené kérdésével. „Ferenc pápa ökumenizmusáról beszélve azonnal szembeötlik a pápa eredetisége: ő a találkozások pápája” – fogalmaz Walter Kasper. A teológus, bíboros, aki több – magyar nyelven is elérhető – kötetében is foglalkozik az ökumené kérdéseivel, megállapítja, hogy a második vatikáni zsinat óta a felekezetek jelentős lépéseket tettek az egymáshoz közeledés tekintetében.

Mélyreható elemzést tár az olvasó elé a kereszténység és az iszlám viszonyáról Marco Impagliazzo. A jelenkori történelmet előadó egyetemi professzor tőbbek kőzőtt így fogalmaz: „A vallásokkal s így az iszlámmal való párbeszéd Ferenc pápa számára nem valami »békülékeny szinkretizmus« s nem is »diplomáciai nyitottság, amely igent mond mindenkinek, csak hogy elkerülje a problémákat«, hanem eszköz, hogy »fölkeltse a szeretetet ott, ahol gyűlölet van, és a megbocsátást, ahol sérelem ért valakit«.” Impagliazzo arra is kitér, hogy Róma püspöke egyik vallás esetén sem tartja elfogadhatónak az erőszakot.

Armand Puig i Tàrrech Az egyház és a szegények című tanulmányában rámutat, hogy Ferenc pápa „a szegényeket szolgáló szegény egyházat hirdeti”, amely szamaritánus és irgalmas. A barcelonai Ateneu Universitari Sant Pacià rektora hangsúlyozza, hogy Ferenc pápa a világ egyik vezető személyiségeként sok mindenkihez tud jól szólni, de különösen a szegények nyelvét gyakorolja: „Elkötelezettségét kimutatta a menekülteknek, a hajléktalanoknak, a kizsákmányolt és bántalmazott gyermekeknek, a visszaélések áldozatainak, a betegeknek, a munkanélküli fiataloknak és a rabszolgaságba taszított nőknek.”

A kötetben nemcsak a római katolikus egyház jelenéről és közelmúltjáról olvashatunk, hanem a mai kereszténységet érintő globális kérdésekről is. Mert igaza van Agostino Giovagnoli történésznek, amikor megállapítja: Ferenc pápával „egy olyan egyház képviselőjét választották meg, amely nemcsak saját magával törődik, hanem megszólítja a kortársakat, és szembenéz a 21. század problémáival”.