László Elek (1841. június 16-1919. március 27.) sebész és szülész 1869-ben Orosházán telepedett le községi orvosként. 1873-ban súlyos kolerajárvány dúlt, amely 894 lakos halálát okozta. László Elek fiatal orvosként ekkor fogalmazta meg legfontosabb életcélját: kórház, menház, járványkórház létesítését. Munkássága alatt tanulmányt írt Orosháza közegészségügyi helyzetéről, melynek hatására 1892-ben járványkórház épült az akkori községben.

Elkészült 1902-re egy új menház is, amely a szegények ellátását karolta fel. Bár elkészült egy új kórház tervrajza, az I. világháború és az infláció gátat vetett a további fejlődésnek, így László Elek már nem élhette meg, hogy élete álma, a községi kórház elkészüljön.

Az ő nevéhez fűződik Gyopárosfürdő gyógyvizének felismerése és elismertetése is.

Orvosi munkája mellett élénken részt vett a település és Békés megye közéletében. A helyi képviselő-testület tagja, az evangélikus egyházközség felügyelője volt.

Az orosházi kórházat 1967. április 30-án nyitották meg. Jelenleg csaknem 800 fős dolgozói létszámmal, 317 aktív ágyon, 80 krónikus ágyon, 26 mozgásszervi rehabilitációs ágyon folyik a gyógyító munka, amelyet 13 férőhelyes nappali kórházi ellátás egészít ki.