Tanítás, írás és közéletiség. E három területen tevékenykedett nagy erőbedobással Szüszné Horváth Ilona évtizedeken keresztül. Férjével és édesanyjával Sárszentlőrinc központjában él, mindenhez közel, ahhoz az iskolához is, ahonnan negyvenévi szolgálat után, 2016-ban nyugdíjba ment.

Kislánykorában egyszer felkapaszkodott a település legmagasabb pontjára, a szőlődombra, s onnan körültekintve fogant meg benne az elhatározás, hogy ő a faluját felvirágoztatja. Ám a magyarországi kistelepülések már a rendszerváltás előtt sem a virágkorukat élték, később meg pláne nem. Horváth Ilona 2006-ig önkormányzati képviselőként, aztán 2010-ig alpolgármesterként is mindent megpróbált, de a zsugorodás megállíthatatlannak bizonyult. Munkahely nincs, az iskola vegetál. A felső tagozat már tizenkét éve megszűnt, a gyerekek többsége Pálfára és Nagydorogra jár. Az alsó tagozat még megyeget, tizennégy tanulóval, úgy, hogy harmadikos egy sincs közöttük. Pedagógus kettő van. A hetvenes években még tizenkét tanár foglalkozott a száznegyven iskolással. Még korábban pedig oktatási centrumként volt ismert a helység. A bonyhádi evangélikus gimnázium elődje 1806–1870-ig Sárszentlőrincen működött.

Amit nem befolyásoltak a demográfiai s a jórészt abból következő gazdasági változások, az a táj. A csodás táj, mely Horváth Ilona szerint megérinti a lelket. Tizenéves kora óta ír verseket. Nyomtatásban először 1971-ben jelentek meg költeményei a Tolna Megyei Népújságban Csányi László szerkesztésében. Publikál internetes fórumon és a tolnai tollforgatók Kézjegy antológiájában. Két helyi kiadvány – az Emlékek Sárszentlőrincnek és a Képek Sárszentlőrincről – társszerzője, továbbá a Pejkó iskolaújság, a Lőrinci Hírlap és a Sárszentlőrinci Hírek szerkesztője volt. Most készül egy új képeskönyv a faluról, melybe szintén bekerül jó néhány verse. Férje unszolására egy saját kötet kiadásán is gondolkodik. Azt mondja: olyan kiváló alkotók kötődtek ehhez a környékhez – Petőfi, Illyés, Lázár Ervin –, hogy nem adhat más címet a leendő könyvének, mint azt, hogy Jegenyefák árnyékában.

Lázár Ervinnel közvetlen, baráti kapcsolatban állt. Amikor utoljára találkoztak – az író halála előtt –, azt mondta neki: „Ilonkám, csak egyet kérek: őrizzétek meg ezt a kis falut!”Ám a megőrzésre pillanatnyilag csak remény van, esély nincs.

Személyes életét tekintve nem lehet oka panaszra Horváth Ilonának. Munkáját mindig elismerték. Megkapta a negyvenéves pedagógusi szolgálati emlékérmet, volt iskolája – a bonyhádi gimnázium – Leehr András-díjjal tüntette ki, a faluja pedig díszpolgári címmel jutalmazta munkásságát. Nyugdíjasként is aktív. A helyi evangélikus gyülekezet jegyzője, és továbbra is szervezi a megyei szavalóversenyeket általános iskolásoknak, középiskolásoknak és felnőtteknek. Az idei lesz a huszonötödik, szeptember 28-án, Petőfinek a sárszentlőrinci iskolába való beíratása napján.

Önálló kötet kiadására készül

A bonyhádi gimnáziumban érettségizett, majd a kaposvári főiskolán szerzett diplomát 1976-ban Szüszné Horváth Ilona. Negyven évig tanított, közben publikált is. Első versei 1971-ben jelentek meg nyomtatásban. Most önálló kötet kiadására készül.