Kissné Valentinyi Krisztina – recepciós, pedagógus, énekkarvezető, Domony
Számomra nagyon fontos a közösségben való lét. A gyülekezetben otthon érzem magam.
Az életem az éneklés! Régebben az énekkar tagja voltam, pár éve érkezett a felkérés, hogy a domonyi és a vácegresi énekkarunkat vezessem is. Az éneklés számomra egyszerre hálaadás és fohász. Ezt próbálom közvetíteni a többi énekkari tag felé is. Pedagógiát tanultam, annak a tapasztalatai sokat segítenek abban, hogy csoportunkat motiváljam, hogy az éneklés örömére fel tudjam hívni a figyelmet.
Igyekszem másoknak is átadni azt a hitet, mely engem Istenhez köt. Próbálom éreztetni, hogy mindig van fölöttünk valaki, aki próbálja egyengetni az utainkat, azaz nem vagyunk egyedül. Istennek mindennap hálával tartozunk ezért. Hívőként megélhetjük, hogy egyedül Isten a segítség, Ő mutatja a helyes utat.
Bár éneklésről beszéltem, de én elsősorban anyának és feleségnek érzem magam. A szeretet nagyon fontos nálunk, jó érezni, hogy számíthatunk egymásra.