– Anya, nézd meg velem a Lego kalandot! – nyúz-húz a lányom.

– Ne most, kicsim! – hárítok – Cikket kell írnom. (Meg már nagyon uncsi is ez a sok animáció nekem, teszem magamban hozzá.)

– De ez nagyon jó! Olvasd csak el a kritikáját! – érvel. (Igen, tőlem tanulta a szót. Így spórolok az idővel. Ha valaminek nincs jó kritikája, akkor bele se nézek. Ha illene látni, várólistára kerül. ) 

Jó, megnézem a kritikát. És megdöbbenek. Lelki szemeim előtt megjelenik a balatonszárszói oltár LEGO keresztje. (A kereszt ötlete Völgyessy Szomor Fannitól, a találkozó állandó segítőjétől származik – a szerk.) Semmi kétség, valaki megírta helyettem a 13. papnétalálkozó alapsztoriját. Idézem: 

„Emmet a Lego-világ átlagembere. Egy félreértés folytán azonban mindenki más azt hiszi: ő a Kiválasztott, a világ megmentésének kulcsfigurája. Különleges kis csapatával kell nekivágnia a nagy feladatnak, amely meghökkentő kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül eljuttathatja hőseinket – majd meglátjuk hova. Emmet a bölcs öreg, egy vad Lego-lány, Batman és még néhány furcsa figura oldalán, gyorsan alakuló járgányok és könnyen átépíthető világok között harcol, de alig érti, mi zajlik körülötte.”

Na, ezt lekéstem. A sztori már létezik, és teljesen megfelel a tapasztalt valóságnak. Éppen mint egy papné élete. Egy nő, aki ugyanolyan normális, mint mindazok, akik között él. Mindössze házastársa miatt, aki lelkész, hirtelen a világ megmentésének kulcsfigurájává válik – látszólag. Segítői elég furcsák (legalábbis ő annak látja őket olykor), kalandjai pedig csak Isten tudja, hova vezetnek, mert ő legtöbbször nem is érti pontosan, mi zajlik körülötte. Nem azért mert buta, hanem mert épp annyira ember, mint bármelyik gyülekezeti tag. 

Nos, ebből az alaphelyzetből a legjobb megpihenés és töltekezés eléréséhez optimális alkalom egy papnétalálkozó. Mint tizenhárom éve, idén is Szárszón, most éppen Szemereiné Szigethy Enikő szervezésében. Így telt el a péntek délutántól vasárnap délig terjedő közös idő sok-sok játékkal, LEGO-kereszttel, színnel-fénnyel, nevetéssel és meghatódással, egy kis énekléssel, rengeteg spontán és szervezett beszélgetéssel, egészséges és finom ételekkel, egymás hite általi épüléssel.

A segítők hosszú sorából Szigethyné Szenteczki Kata áhítatát, Farkasné Gombár Ildikó élménygazdag Kett-pedagógia alapú elmélkedését, és Zsugyel-Klenovics Katalin záró istentiszteleten való szolgálatát emelném ki. 

Közös játékunk végén nagy hálával mentünk vissza mind otthonainkba, ahol Isten nagy játéktábláján igyekszünk a helyünkön lenni és áldássá válni. 

Tinódi Lantos Sebestyén tollából újabb historikus költemény került napvilágra a múlt hétvégén Balatonszárszó közelében. A szöveg hitelességét szakértők még vizsgálják. 

(A karmesternek: Summáját írom Eger várának dallamára)

Summáját írom találkozónak, e sorok most épp Szárszóról szólnak. 

Tizenharmadszor esett meg éppen, hogy papnék békét találhattak itten. 

A főszervező Enikő vala, őt segíteni Fanni ott vala. 

A zenész csapat muzsikált vala, bár e szemtanú nem hallotta vala. 

Az ismerkedést Orsi vezette. Nevettük sokat egymást keresve. 

Az álnevek közt kettő is vala, ki magát Micimackónak szólítja. 

Kistányér röpül, tyúk kotkodácsol, a vécén olvasott könyv kitárul. 

Letépett ujjú ruhán kivillan, amitől szívünk a helyére bill(a)en. 

Itt a sok érték, indul a licit, húsz tálentum van, kevés egy picit. 

De aki figyel, hamar megérti, hogy lehetőség sok adatott néki. 

Ha azzal élünk mind, amit kaptunk, lelkünkben békére csak úgy jutunk. 

Urunk ha eljön örömmel mondja: ünnepelj vele, hű és igaz szolga. 

Színészek jönnek előadásra. Ady s Petőfi megformálásra. 

Meghatva olykor, máskor nevetve töltekezett a sok papné e délbe. 

Volt persze ebéd, reggeli, vacsi, sok egészséges és finom nasi. 

Beszélgetés is jóízű, hasznos, s láttunk pelenkát, ami újra hasznos. 

Szép színes kendők, üvegcserepek, építsünk padlóképet, gyerekek. 

Lesz csiga héja és kagyló benne, csak valamelyik pici le ne nyelje. 

A gyertya égjen, meleget adjon, szívünkben a tűz újra lobogjon. 

Ami elég is azt, elengedjétek, ami marad azt hálával vegyétek. 

A szaunában, a nagyteremben, és a biciklitároló részben

Megvitattunk sok gondot-örömöt, megértő szívek vettek körül minköt. 

Táncoltunk körbe, röppent a szoknya, a sok kis apró pörgött forogva.

A zene, játék, épített minket, a pihenés meg szolgálta testünket. 

Istentisztelet, közös imádság, gyönyörű kánon, örök igazság, 

kegyelem szólít: erőt vegyetek, kitöltöm rátok az én Szentlelkemet. 

És hazatérve ők mind hálával, megújult szívvel fogtak imába. 

A LEGO-kereszt kis elemei Isten kezében mind helyét betölti.