Jó az, ha a mai kor gyermekei egy-egy ilyen olvasmányt a színpadon megelevenedve is láthatnak, mert közelebb kerül hozzájuk az a kor, amelyben a darab játszódik. Korábban már nagy sikert aratott gyerekeim körében a Pál utcai fiúk musical, így nem hagyhattuk ki a Légy jó mindhaláligot sem.

„Mint a szép híves patakra” – vonultak be a diákok énekeskönyvvel a kezükben, zsoltárt énekelve a színpadra, és szinte fuvallatként egyből megérintett bennünket is az egykori debreceni kollégium légköre, hogy milyen lehetett a bentlakásos fiúiskola diákjaként élni, napról napra küzdeni a latin nyelvtannal, biflázni a földrajzot, számolni a matekpéldákat. De nem kell ahhoz debreceni kisdiáknak lenni, hogy pillanatok alatt bele tudjuk magunkat képzelni ebbe, hiszen nincsen ez azóta sem másképp. Az iskola máig ilyen kihívások elé állítja az ember gyerekét.

A társadalmi státuszok sem változtak sokat. Változatlanul vannak szegények és gazdagok a gyerekek között. Az akkori lesüllyedt dzsentrigyerek például lehetne mai szóval élve egy devizahiteles gyermeke is. A napi csínyek, a csúfolkodás sem változott, vannak kevésbé kedvelt gyerekek egy-egy osztályban, akik margóra szorulnak, és vannak közkedvelt figurák, megmondó gyerekek.

Nyilas Misi, az érzékeny lélek, a határtalan bizalommal, nyitottsággal megáldott gyerek, aki előtt a felnőttek világának idillikus képe lebeg, hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül a darab során. Érezzük, mennyire sok igazságtalanság tolul össze a feje felett, míg végül kirúgják abból a református kollégiumból, amely abban a korban a nemzeti nevelés egyik fellegvárának számított, annak ellenére, hogy ez a fiú tudásával és szellemi képességeivel kitűnik a többiek közül, és fényes jövő előtt áll.

A lelki tisztaság ma is szemben áll az anyagiakkal és a pénzzel. Ráadásul ma sincsen másképp az érvényesülés útja sem: sokszor az ügyeskedő győz, és nem mindig a pozitív emberi értékekkel rendelkezők jutnak előrébb. Ősi igazságok és igazságtalanságok tolulnak össze, az ember erkölcsi érzéke lázad, és segíteni próbálna a hősnek.

Kicsit túlzásnak éreztem viszont azt a jelenetet, amikor a debreceni tanárok nádpálcáikkal rátámadtak Misire, és vallatták őt. A korhű musical ugyanis percek alatt Harry Potter-paródiává változott. Szemünk előtt a nádpálcák varázspálcákká váltak, a vallatás olyan érzéseket keltett, mintha energiavámpírok, halálfalók üldöznék a gyereket az „orando et laborando” felirat alatt a pokol bugyraiba. A valódi kínvallatás kínja ezzel teljesen átfordult fantasybe.

Csak a fináléban ocsúdtunk fel: „Lesz út lélektől lélekig… Az élet szép… A legnagyobb kincs örökké tiéd!”