Az alkalom bevezetőjeként Fabiny Tamás elnök-püspök áhítatában a Máté 9,33-nak parasztbiblia stílusában átírt parafrázisával mutatott rá arra, hogy bár sokan és sokféleképpen közelednek Jézushoz, ő mindig egyformán, ugyanazzal a szeretettel és kegyelemmel tekint minden emberre. Vagyis ha Krisztus felől vizsgáljuk a dolgot, akkor az ökumené az egyetlen lehetséges út. 

Sajgó Szabolcs előadásának elején leszögezte: a keresztényeket megosztó legfájóbb tény az, hogy nem tudunk egységben járulni az Úr asztalához. A felekezetek lehetséges közeledésének alapfeltételeit sorolva az előadó azt mondta: fontos, hogy – egymás értékeit tisztelve – ne a múlt határozza meg a párbeszédet, hanem a jövőbe tekintés. Így elléphetünk attól, ami elválaszt, és figyelmünket arra irányíthatjuk, ami összeköt. Különbözőségünket Isten adta, akinek minden teremtménye egyszeri és megismételhetetlen, így minden egységre irányuló dialógusunknak is egyedinek kell lennie – mondta Sajgó Szabolcs.

Az evangéliumokból nyilvánvalóan kiderül: Jézus akarja, hogy minden létező egységre jusson – fejtette ki az előadó. Az egységet adottságként kell elfogadnunk, hiszen Isten számára egyek vagyunk, s ez ellen nem tehetünk semmit. Feladatunk ezt az adottságot felismerni, elfogadni és megélni. Itt mesélte el Sajgó Szabolcs azt a történetet, hogy egy királyi családból származó, buddhista férfi megkeresztelkedett, majd belépett a jezsuita rendbe, amelynek végül egyik tartományfőnöke lett. Mindvégig vallotta: nem hagyta el Buddhát azzal, hogy magához ölelte Krisztust.

Fel kell ismernünk, hogy az egyház Krisztusban való egységünk – mondta az előadó. Amikor az ember megkapja a keresztséget, akkor valami egészen új kezdődik, a közösségben közös tapasztalatok gyűlnek és – Isten akaratából – olyan egység jön létre, melyet ember nem sorvaszthat el. A keresztséggel szabadságot nyerünk, s ahogy növekszünk Krisztusban, növekszik a szabadságunk is – mondta Sajgó Szabolcs, majd hozzátette –, és ez azért különösen fontos, mert csak a szabadságban tudunk igazán szeretni. Ha komolyan gondoljuk az egységet, akkor találjuk meg Istent mindenkiben – jelentette ki az előadó. Ha jól figyelünk, nem is kell nagyon keresni, hiszen mindenkiben ott van – tette hozzá. Krisztus megígérte Isten országát, s ha felé fordítjuk a lelkünket, akkor látni fogjuk, hogy már itt van, amit a Megváltó ígért.

Isten mindig több annál, mint amit el tudunk mondani róla – mondta Sajgó Szabolcs. Csak a magunk véges módján tudjuk keresni őt, de így is érdemes, hiszen mindig új és új rétegeit lelhetjük meg. Kimeríthetetlen az Isten gazdagsága, s a vele való teljes egység keresése során magunk is bőven gazdagodhatunk az Úr végtelen javaiból – jelentette ki az előadó. Csak az valódi párbeszéd, amely kölcsönösen gazdagító, s ez feltétlenül igaz a felekezetek közötti dialógusra is. A közös Istent kereső párbeszéd a szeretet egy magasabb szintjére emeli a résztvevőket. Az egység hiánya olyan tetszhalott állapot, amelyből a végtelenül türelmes Jézus az életre hív – mondta Sajgó Szabolcs. Krisztus tudat alatt dolgozik – állítja az előadó. Az Urat különféle utakon, eltérő rituálékat használva, különböző teológiai rendszereket létrehozva kereső hívők hatnak egymásra, formálják egymást, és szinte észre sem veszik, hogy a mélyben Isten munkál, alakít. És aki megtalálja a közös Krisztust – legyen nem hívő, muszlim vagy buddhista –, annak a rítusai új értelmet, tartalmat nyernek. Az ökumené megvalósulásához szükséges az egységet akarók bátorsága, de látnunk kell, hogy valójában Isten akarja az egységünket, mi csupán eszközei lehetünk a jót teremtő akaratnak – mondta Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes.

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes verse, amelyet a BESZ alkalmán is elmondott, a reformáció jubileumi évében íródott:

egyedül tiéd

elvéreztél a kereszten

tettük ezt veled mi

a tieid

varratlan köntösöd

koncként megszaggattuk

– hogy egy maradjon

sorsot vetni rá sem voltunk képesek

nem tellett tőlünk annyi sem

mint a katonáktól egykoron

az egymás közti út porát

magunkról mind leráztuk itt is ott is

sátántól való rajtunk nem maradt

látva mindezt hogy lehetünk

szemed fénye továbbra is

– áruld el titkod

képmásaid vagyunk

segíts leróni a közös tartozást

ötszáz év után a gyászmunkát végre

együtt elvégezni segíts

nem mentegetve

magunkat s a szörnyű bűnt –

azt hogy saját igazunk

a tiédnél fontosabb lehetett

hogy magunkért haltunk inkább

mint teérted

s egymást kergettük halálba

bűneink helyett

segíts tenni mindenestül

ami tőled jön s csak azt

igaz bánatunknak tanúja ez lehet

tisztulva együtt így ünnepeljünk

– haldokolván Atyádtól ezt a kegyelmet

számunkra még kiesdetted

ünnepeljük együtt az ősi örömhírt

ötszáz éve ezt tisztábban fölmutattad

válaszul utálatos bűneinkre –

ünnepeljünk együtt

a dicsőség tiéd egyedül