– Miért az óvodapedagógusi hivatást választotta?

– Családunkban ez hagyománynak számít. Nagymamám saját háztartásában foglalkozott kisgyermekekkel még a hatvanas években. Főleg az ő hatására, valamint belső késztetésre választottam ezt a pályát. A gyermekek megkapóak, őszinték és tiszták. Gyermekekkel foglalkozni olyan, mintha az ember a szeretetben élne. Ez vezetett erre a csodálatos hivatásra.

– Harminchét éve szolgál gyermekek között. Korábban nagy létszámú intézmény volt a munkahelye, most egy kisebben végzi hivatását. Mit jelent önnek evangélikus óvodában dolgozni?

– A korábbi munkahelyem egy megyeszékhelyi, három óvoda integrálásával létrehozott nagy intézmény volt, ahol húsz csoportban ötszázhúsz gyermekkel foglalkoztunk. A nagy létszám miatt ott nem igazán volt idő és lehetőség a közösség megélésére. A gyermekek inkább csak a saját csoporttársaikat ismerték, a létszám miatt nem jöhetett létre nagy közösség. Nekem nagyon fontos szempont, hogy mind a kollégák jól ismerjék egymást, mind a gyermekek összetartó közösséget alkossanak. Ez az igényem vezetett Bakonycsernyére, az evangélikus óvodába. Itt végre természeti közegben és emberségesebben élhetek. Az óvodánkban a gyermekeket személyesen ismerjük, individuumként tekintünk rájuk, és segíthetjük őket az életük alakulásában.

– Óvodában dolgozni nemcsak a gyermekekkel való foglalkozást, a nevelést jelenti, hanem hozzátartozik a kapcsolattartás, az együttműködés a szülőkkel, akár a segítésük, útba igazításuk is. Egy ilyen kis közösségben, mint a bakonycsernyei, személyesebb és szorosabb kapcsolatok alakulhatnak ki szülők és óvodapedagógusok között?

– Előző munkahelyemen huszonhat évet töltöttem el, ott is nagyon erős volt a szülőkkel a kapcsolatom. A szülők hallgattak a szavamra, és kikérték a véleményemet. Olyan kérdésekkel is megkerestek, amik néha már túlnőttek az óvodapedagógusi lehetőségeimen. A Bakonycsernyei Evangélikus Óvodában is hasonlóan szoros a szülőkkel a kapcsolatom. Itt abból a szempontból könnyebb a helyzetem, hogy bensőségesebb a légkör, nincs az a felgyorsult életritmus, mint egy megyeszékhelyen, így több érdemi, egyben minőségi idő van a beszélgetésekre. Óvodapedagógusként vallom, hogy feladatunk az együttműködés a szülőkkel, a kérdéseik meghallgatása és átbeszélése, valamint a tanácsadás is. Eddigi pályám során megtapasztaltam, hogy a családok támogatása hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekek egészséges növekedését elősegítsük.

– „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa” – mondta Jézus a gyermekek felé mutatva [Lk 18,16b]. Mit tanult ön a gyermekektől?

– Leginkább azt, hogy az lenne a legfontosabb, amit felnőttként el tudunk érni, hogy olyanok legyünk idősebb korunkban is, mint a gyermekek. Azaz legyünk tiszták és őszinték, vagyis olyan felelős emberek, akik szóban és tetteikben kifejezik, amit gondolnak. Ezt a gyermekektől nagyon jól meg lehet tanulni. Az ő lelki tisztaságuk példa a számomra. Én is próbálok hozzájuk hasonlóan viszonyulni, és tudom, hogy ők is érzik ezt bennem. Ezért számomra minden nap öröm, amit a gyermekekkel tölthetek, és közös munkálkodás által átélhetek közöttük.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2020. augusztus 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.