Gáncs Péter igehirdetésének elején hangsúlyozta, hogy remélhetőleg az „Új szívet adok nektek, és új szívet adok belétek” mondat nem csupán útnak indító intonáció lesz számunkra, hanem még az év végén is emlékezni fogunk rá. Ezért a megjelent munkatársak számára ajándék hűtőmágnesre írták fel ezt az igét, hogy legalább a hűtő kinyitásakor mindenki szembesülhessen majd vele. 

De ahogyan vannak már műanyag ajtajú hűtők, amelyekről lehullik az igevers, úgy lehet, hogy még így sem fog megtapadni bennünk ez a súlyos mondat. Pedig az igében szereplő nektek és belétek szavak is hangsúlyozzák, hogy nem rajtunk kívül álló igei mondanivalóról van szó, hanem olyan igéről, amelynek teljesen be kell jutnia az életünk centrumába – nyomatékosította a püspök, aki ezután kitért a január hónap igéjére: „A te szavadra mégis kivetem a hálókat” (Lk 5,5).

Ez a vers megmutatja azt számunkra, hogy ha valakit megérint az ige, akkor nem az előzményeket, a körülményeket nézi, hanem azonnal követi Jézus szavát. Örülnünk kell minden nap ajándékának és lehetőségének, amikor Isten igéjével foglalkozhatunk – folytatta Gáncs Péter.

2017-ben különösen is fontos Luther Márton testamentuma. Az ő feljegyzett utolsó szavai – „Bizony koldusok vagyunk!” – is arra figyelmeztetnek, hogy másokat is megkínáljunk azzal az üzenettel, mely szerint a hétköznapoknak is lehet fénye, öröme. Tanuljuk meg kicsomagolni minden nap ajándékát, lehetőségét.

Ezt az évet nem lehet szárazon megúszni. 2017-ben igezuhanyra van szükség. Ne csak egy-egy igevers hangozzék el napról napra, hanem foglalkozzunk többet a Szentírással. A reformációi megemlékezések nem egyfajta evangélikus-református szkanderozások, ahol azt kell számolgatni, hogy hány Kálvin és hány Luther idézet hangzik el, vagy hány evangélikus és hány református éneket énekelünk. A szívnek és a léleknek kell új töltést adni – zárta gondolatait a püspök.

Szavai után Prőhle Gergely országos felügyelő szólt az összegyűltekhez. Csatlakozva elnöktársa gondolataihoz elmondta, hogy az egész reformációi emlékév fontos felütése volt az állami megnyitó ünnepség. Felvetette, hogy el kell gondolkodni azon, mivégre az 500. évforduló? Mi az, ami ebben a mostani helyzetben valami újat adhat? Mit tudunk a külvilág számára mondani, mit tudunk az istent kereső hadaknak mondani? – tette fel a kérdéseket, majd hozzáfűzte: aki saját maga számára felteszi ezeket a kérdéseket, az már tudatában van a dilemmának és ez az első fontos lépés.

Az országos felügyelő ezután javaslattal élt, mit tanulhatunk reformátor eleinktől. „Először is a nyilvánosság felé teljes tudatossággal fordult Luther Márton, így széles köröket tudott megszólítani – mondta Prőhle. – A kor információs forradalmát, a képiség fejlettségét és a könyvnyomtatást használva juttatta el üzenetét a tömegekhez. Másodszor pedig a hálózatosságot használta megfelelően, hiszen a kicsiséget és az egymásra utaltságot fordította jó irányba.”

Az elmúlt év összegzéseként Prőhle Gergely elmondta, hogy bár egyházon belül is különböző vélemények vannak az egyház és állam viszonyának alakulásáról, ez a belső különbözőség a külső szemlélő számára pozitív irányú. „Az evangélikus felfogásból adódó belső szabadság és a lelkiismeret primátusa hosszú távon tekintélyt parancsoló, és ha ezzel a szabadsággal tekintünk környezetünkre, akkor a mindennapos öröm is meglesz” – fejezte be mondandóját.

Krámer György országos irodaigazgató háláját fejezte ki azért, hogy a téli szünetben mindenki együtt lehetett a családjával, feltöltekezhetett és kipihenhette magát. Hálát adott azért is, hogy újra együtt lehetünk és köszönthetjük egymást, örülhetünk egymásnak. Sok feladat vár az irodára a következő évben, a gyűjtemények új szervezeti keretek között kezdik meg működésüket, Wittenbergben magyar napokon kell majd megmutatkoznunk, és remélhetőleg nyár végén a megújult székházba is beköltözhet majd a munkatársi gárda. Emellett persze fontos, hogy az iroda a gyülekezetek és az intézmények számára is biztonságos hátteret tudjon biztosítani.

„A feladatokra úgy kell tekinteni, mint amelyek Istentől kapott feladatok. Nem belső kényszer a megfelelés. Istentől kapjuk a feladat mellé a lelkesedést és az erőt is” – érvelt az igazgató.

Az alkalom pezsgőzéssel, szeretetvendégséggel és beszélgetéssel zárult.