Kristóf 2013-ban érettségizett a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumban, majd a Szegedi Tudományegyetem biológia szakos hallgatója lett. Tanulmányait 2018-ban fejezte be. Már gimnazistakorában megmutatkozott érdeklődése a természetfotózás iránt. Rendszeresen járta a dévaványai erdőket, mezőket, órákig leste az állatokat, sikerül-e lencsevégre kapni valamelyiket. Egyre több képével ismerkedhetett meg a nagyközönség, országos természetfotós versenyek helyezettje lett évről évre. 2017 és 2018-ban Az Év Természetfotósa lett Állatok és környezetük kategóriában. Egy szép, sokat ígérő, jelentőségteljes karrier tört ketté azon a bizonyos éjszakán.

Emléket állítva tehetségének született meg a gondolat a gimnáziumban egy állandó kiállítás megrendezésére. A családtagok engedélyével kezdtünk hozzá a szervezéshez, a képek válogatásához. Bakula János támogatásával és Valló Zoltán segítségével sikerült a képeket kiváló minőségben kiállítanunk.

Az ünnepélyes megnyitóra 2019. február 15-én került sor a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziumban. A megnyitóra meghívtuk Kristóf rokonait, ismerőseit és mindenkit, akit megindított ez a tragikus történet. 

A műsort Fabó Csenge és Megyik Róza fuvolajátéka nyitotta meg. Ezt követően iskolánk igazgatónője, Kitajkáné Szántai Mária üdvözölte a megjelenteket, és köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a kiállítás létrejöttéhez. Bejelentette, hogy iskolánk a következő tanévtől kezdve Kristóf nevével fémjelezve természetfotó-pályázatot hirdet az evangélikus iskolák tanulói számára, melynek támogatására már két felajánló is jelentkezett. Szabó-Mravik Szabolcs felolvasta Széll Antal természetvédelmi területfelügyelő gondolatait a nemzeti parkban együtt töltött időkről.

Ezt követően Szuhaj György, Kristóf egykori rajztanára emlékezett vissza a tehetséges fiatalra. Pár évvel ezelőtt is ő nyitotta meg iskolánkban Kristóf kiállítását. Több száz kiállítást nyitott már meg, de ilyen nehéz dolga még sosem volt. Legjobb lenne itt egy szót sem szólni, csak nézni a képeket, amelyeket a kiállításra összeválogattunk… meg a többi ezret, amelyek nem férnek fel a falra – mondta. Bármilyen nehéz, Kristófot el kell engednünk. Ezt a rövid életet el kell, hogy engedjük, mert különben nem tudjuk a magunkét élni úgy, ahogy kellene… Most már helyette is. Őrizzük meg azt a mosolygós fiatalembert, akit taníthattunk, aki helyettünk ilyen szépnek látta a világot, a földi életet. Menjünk ki helyette a természetbe, járjunk a mezőkön, az erdőkben, a vízpartokon, rejtőzzünk el a bozótosban, és reménykedjünk, hogy jön a róka, vagy felreppen egy madár.

Emlékezését a Prédikátorok könyvéből vett idézettel zárta: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.” (3,1–5)

Ezt követően Garai Hajnal dala csendült fel, ő a Piramis együttes Szállj fel magasra című dalát énekelte ukulelekísérettel, amely mindannyiunk szemébe könnyeket csalt.

Zahorecz Pál iskolalelkész imája és áldása után az érdeklődők megtekinthették a kiállított képeket.