– Kérem, meséljen a családjáról és arról, hogyan kapott elhívást a lelkészi szolgálatra!

– Az Egyesült Államok közepén fekvő Wisconsin államból származom. A lutheránus egyházban nőttem fel, az egész családom evangélikus volt. Majdnem minden vasárnap jártam templomba, de nem voltam túl lelkes résztvevője egyik ifjúsági csoportnak sem. Mérnöknek tanultam, az űrtechnológia érdekelt, rakétákat, űrhajókat és műholdakat szerettem volna tervezni. Az egyetemre jártam már, amikor rájöttem, hogy már annyira nem is érdekel ez a dolog. Érdekesnek találtam, de nem az volt, amit egész életemben szerettem volna tanulni. Egy szemesztert Santiago de Chilében tölthettem el, ahol a globalizációval és a minőségi ökonómiával foglalkoztam. Ekkor jöttem rá, hogy mennyire nem igazságos az egész globális rendszer. Igazságtalannak tartottam azt, hogy ha valaki egy bizonyos országba születik, az egyben azt is meghatározza, hogy milyen jövő vár rá. Ezek a kérdések engem teológiailag is megérintettek: ha Isten mindenkit egyformán szeret, hogyan élhetünk egy olyan világban, ahol a mellettünk élő szomszédunk és a világban élő szomszédunk között ekkora különbség lehet? Ezen az úton haladva végül eldöntöttem, hogy a teológiai szemináriumba megyek. Ezt azonban a szüleim egyáltalán nem szerették volna. Meg akartak győzni, hogy mérnökként is tudok az egyházban szolgálatot vállalni, részt vehetek az egyházi munkában például gyülekezeti felügyelőként vagy presbiterként, csak ne legyek lelkész. De én mindenképpen ezt akartam. Miután jelentkeztem a teológiára, már támogattak a döntésemben. Hosszú út volt még előttem. Majdnem tíz év telt el. Texasban kezdtem a teológiát, spanyol ajkúak között szerettem volna szolgálni, mert ez a környezet állt hozzám közel. Az első év után azonban megszűnt ott a szemináriumi program, mert 2008-ban a gazdasági válság hatására nem volt pénz az intézmény fenntartására. Seattle-be mentem, Washington államba, ahol négy-öt éven át menekült gyerekekkel is foglalkoztam, akiknek a többsége valamilyen erőszakos cselekedet elől menekült Mexikóból Amerikába. Mivel nem volt családjuk, sőt senkijük sem az Egyesült Államokban, így sokat kellett velük foglalkozni. Ezután beiratkoztam a kaliforniai berkeleyi teológiára (Pacific Lutheran Theological Seminary), itt találkoztam a feleségemmel, Rachel Ann Eskesennel. Tanulmányaimat akkor fejeztem be, amikor Rachelt elhívták, hogy részt vegyen közép-európai koordinátorként a Fiatal Felnőttek a Globális Misszióban (Young Adults in Global Mission – YAGM) elnevezésű programban.

– 2015-ben négy hónappal a felesége után érkezett Magyarországra.

– Azóta a programban segítek neki, valamint a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközségben minden vasárnap angol nyelvű istentiszteletet tartunk, prédikálunk. Ez tulajdonképpen egy nagyszerű csapat, ahol Aradi Györggyel és Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalinnal, a helyi lelkészekkel és feleségemmel együtt tudjuk ezt a szolgálatot végezni a Fasorban.

– Most októberben pedig a fasori gyülekezet lesz az első, ahol az Ön személyében amerikai lelkészt fognak ordinálni Magyarországon.

– Ez egy folyamat természetes része, hiszen jelenleg itt szolgálok, Magyarországon. Amikor elfogadtuk a YAGM programot, és ide költöztünk, adódott a lehetőség, hogy én is itt szolgálhatok. A Magyarországi Evangélikus Egyház pedig rendkívül nyitott és együttműködő volt e téren. Azt gondolom, hogy ez egy nagyszerű módja lesz annak, hogy a két egyház, az Amerikai és a Magyarországi Evangélikus Egyház együtt ünnepeljen. Mit jelent a 21. században a lelkészi szolgálat? Azt jelenti, hogy kapcsolatban állunk egymással, bárhol is legyünk a világban. Isten nem választ el bennünket országok vagy nemzetek szerint. Mi mindannyian Jézus Krisztus követői vagyunk. És bár most Magyarországon lesz az ordinációm, azért tudom, hogy a misszió határokon átívelő.

– Az ordinációján amerikai és magyar egyházi vezetők is részt vesznek majd?

– Kirby Unti, az Északnyugat Washingtoni Zsinat elnök-püspöke jön majd el, én oda tartozom, és ők azok, akik végigkísérték a teológiai tanulmányaimat. A magyarországi evangélikusok részéről pedig Fabiny Tamás elnök-püspök lesz jelen ezen az október 5-ei napon a fasori evangélikus templomban. Már nagyon várom ezt az alkalmat, azt gondolom, egészen különleges nap lesz nem csak az én életemben, hanem az egyházaink életében is. Kétnyelvű istentiszteletet tervezünk, és minden rész közös lesz. Bár különböző nyelveket beszélünk, de azt hiszem, hogy Isten ugyanazon a nyelven, a Szentlélek erejével hív el bennünket a szolgálatra.

– Milyen változást hoz ez az életében?

– Ez egy lelkész életében azt jelenti, hogy a nyilvános szolgálatra megkapta az elhívást. A fasori gyülekezetben, a Magyarországi Evangélikus Egyházban és az Amerikai Evangélikus Egyházban is végezhetek lelkészként szolgálatot. Ez egyfajta belső, szívbeli változást is hoz, hiszen lelkész leszek, és ezzel betölthetem azt, amire Isten elhívott engem a szolgájaként. Gyakorlati szempontból nézve azonban ugyanazt a szolgálatot fogom végezni, amit eddig is. Továbbra is a fasori gyülekezetben szolgálok majd, és a YAGM programban segítek a feleségemnek.