Mindenek előtt egy áttekintő oktatás várja a segíteni vágyókat-akarókat. Jöttek mentőtiszt hallgatók, orvostanhallgatók, épp nem praktizáló orvosok is. Meg kellett ismerni a járványkórház területén kialakított mentesítő zóna működésének eljárásrendjét, a megkívánt eszköz- és felületfertőtlenítést, a Lincos ózongenerátor működését. A mintavételek pontos módját. Majd az internet segítségével meghatározott szintidőn belüli sikeres vizsga után volt lehetséges „beöltözni”. 

Három területe van az önkéntes munkának. Az első terület a tesztelés, ujjbegyből vett minta meghatározott technikával. Nagyjából 15-20 perc alatt a vérminta eredményt ad, mely nem tekinthető 100%-osnak. A fennálló koronavírus-fertőzés a költséges, eszköz- és munkaigényes PCR-teszttel igazolható. Ezzel a módszerrel az orr- és garatváladékból a megfertőződést követő 2-5. naptól mutatható ki a SARS-CoV-2-vírus örökítő anyaga. Mindezen mintavétel előtt és után meghatározott sorrendben kell fel, illetve levenni a védőruhát, szemüveget, kesztyűket, pajzsot (aminek elsajátítása a korábban említett vizsga része volt). 

A második terület az OMSZ miskolci állomásán található irányítócsoportnál (ICS) történik. Itt a központ által megkapott és a mintavételt végzők által másolatban területre kivitt mintavételi adatlap digitalizálása folyik egy munkaállomáson. Körülbelül 20 adat tartozik egy mintavételhez, melynek szigorúan egyeznie kell a kézírással felvettel, s mindezt egy adattáblázat keretei között kell összesíteni. Mindeközben csörögnek az ICS telefonjai. Egy újraélesztést vezényel az egyik kolléga, mellette egy kétségbeesett hozzátartozó megnyugtatásával próbálkozik egy másik. Kárhelyeken lévővel való telefonos kapcsolattartás mentőegységre várva.

A harmadik területen kizárólag én tevékenykedem. Sorra látogatom a régió mentőállomásait, és igyekszem lelki támogatást adni a bajtársaknak. Apák, testvérek, gyerekek, férjek ők, akik a Vuhanból jött koronavírus fertőzésnek nap, mint nap ki vannak téve. Így dolgoznak, így mennek haza szeretteikhez. Segítik idősödő szüleiket, majd másnap felvéve az egyenruhát, kérdés nélkül vonulnak oda, ahová kell. Megnyílnak, beszélnek, kérdeznek, vallanak. Munkáról, kétségekről, elköteleződésről. Majd a látogatás végén kitöltenek egy önkéntes önértékelési tesztet. Örömmel teszik.

Valamennyien elmondják, hogy ez a vírus sok mindent megváltozatott körülöttük. Íme néhány szó: „Most észre vesznek minket!” „Mintha jobban értékelnének bennünket”. És itt a vágyak egyike: „Remélem a vírus után is eszükbe jutunk az embereknek, ha az úton találkozunk!”

Önkéntesként (is) hasznosnak érzem magam. Evangélikus lelkésszel sokan most találkoznak először. Remélem, Luther-kabátot viselve is találkozunk majd! Sokan azt ígérték, így lesz!