– Kik voltak a hited alakulása szempontjából a legfontosabb emberek?
– Az apai nagyapám, aki evangélikus lelkész volt; a „teológiai megalapozást” mindenképpen Ő adta. Az anyai nagyanyám pedig gyakorló katolikus volt, akinek a hite igazi példa volt számomra. Megemlíteném még a Luther Otthonban kapott barátaimat, akik a mai napig kísérnek az életemben, ilyen szempontból is.
– A lelkészi szolgálat milyen területein kell gyakorlatot szereznie az EHE MA szakos hallgatóinak? Mik ezzel kapcsolatban a várakozásaid?
– Mivel gyülekezeti lelkész mellett kell a gyakorlatot teljesíteni, elsősorban a gyülekezetben folytatott munka az, amiben gyakorlatot kell szereznünk, bár ez persze szinte mindent átfog. Számomra az egész egy nagyon izgalmas kihívás, teljesen más, mint amit most csinálok.
– Mesélj saját utadról, hogyan került be egy jogászi pályaképbe a lelkészi képzés gondolata?
– Negyvenévesen úgy éreztem, szeretnék valami mást tanulni. Amikor ez kikristályosodott bennem, akkor indította el az egyetem a másoddiplomás lelkészképzést. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez igazi jel volt, ami ezt az utat mutatta.
– Miért éppen a fasori gyülekezetet választottad?
– A „fasori evangélikusok” egy fogalom. Tetszik az a kulturális pezsgés, ami ezt a gyülekezetet jellemzi. Nagyon megtisztelő, hogy itt tölthetem a gyakorlati éveimet, és talán kicsit én is hozzátehetek valamit ehhez a nagy múltú gyülekezethez. Szeretettel kérem is a Te és a gyülekezet segítségét is ebben.
PÁRBESZÉD
Hívlak, Uram, kiáltok utánad! Életem nyitva van előtted, mint az utak az ég alatt. Kiáltok hozzád, mert szükségem van feleletedre, segítségedre. Olyan sok nyitott kérdés van mindennapjaimban! Gyakran csak gyötrődöm felettük, ahelyett, hogy ve-led megbeszélném azokat. Hallgass meg, Uram, amikor most csendben mindent elmondok neked...