A könyvbemutatón Ötvös Péter irodalomtörténész úgy fogalmazott: „Monumentális munka született, melyet sokszor megállva, lenyűgözve olvastam végig.” Még 1952-ben határozta el az akkori szakma és kulturális vezetés, hogy a Régi Magyar Költők Tára sorozatot elindítják. Az első kötet 1959-ben, míg a második 1962-ben látta meg a napvilágot. Ehhez képest igen nagy dolog, hogy most 2016-ban 16 évvel az utolsó kötet megjelenése után kezünkben tarthatjuk a XVII. számút.

Ötvös Péter Luther Mártont idézte, aki az anyanyelvű gyülekezeti énekeket és a szerzőket is hiányolta 1523-ban, majd költői kérdésként felvetette: „Én legyek költővé?” A kötet pedig azt bizonyítja, hogy kérdése meghallgatásra talált, mert egyszerű és nagyszerű énekek születtek 1601–1700 között – fogalmazott Ötvös, aki zárásként még egyszer hangsúlyozta, hogy lenyűgözte őt a poétika és a jegyzetek gazdagsága a Balassi Kiadó gondozásában megjelent kötetben.

Ferenczi Ilona, az MTA zenetörténettel foglalkozó tudományos főmunkatársa a kötet dallamgyűjtéseit, azaz Ecsedi Zsuzsanna munkáját dicsérte, aki megfelelő dallamokat keresett még a jegyzet nélküli művekhez is.

Imádságos könyvként is olvashatjuk

H. Hubert Gabriella, az Evangélikus Országos Könyvtár tudományos munkatársa, a kötet szerkesztője köszönettel kezdte beszédét. Egyrészt a felkérésért, másrészt az összes segítő kollégának, és nem utolsó sorban a Magyarországi Evangélikus Egyháznak, valamint az Evangélikus Országos Könyvtárnak mondott köszönetet, hogy végig támogatták a kutatási munkát. H. Hubert Gabriella hangsúlyozta, hogy ebben a kötetben olyan XVII. századi evangélikus és református gyülekezeti énekek kerültek be, amelyeknek ismeretlen, vagy csak alig ismert a szerzőjük, mégis ezek közül a mai napig sokat éneklünk vasárnaponként. Mint említette: nehézség volt a kutatás során, hogy az anyag majdnem fele fordítás, hangsúlyozta azonban, hogy a most összeállt gyűjteményt akár imádságos könyvként is lehet forgatni.

Vadai István kutató, a kötet szövegeinek sajtó alá rendezője is a köszönet szavaival kezdte, és szintén a kollégáknak, valamint az Országos Széchényi Könyvtár dolgozóinak mondott hálát. „A kötet apróságokban izgalmas, textológiai, filológiai csemegék gyűltek össze benne! Néha fárasztó, néha azonban határozottan szórakoztató volt a kutatás!” – foglalta röviden össze benyomásait.

Ecsedi Zsuzsanna, aki a kötet dallamait rendezte sajtó alá elmondta, hogy 2003-as doktori védésekor, mikor megkapta az első szövegeket H. Hubert Gabriellától, és elkezdték a közös tennivalókat, még nem tudta, hogy mekkora munka előtt állnak. Ecsedi Zsuzsanna azt is elárulta, hogy szabad idejükben a saját munkájuk mellett dolgoztak a köteten. A szakember úgy fogalmazott: „Sokat tanultam a munka folyamán! Megismertem a XVII. század ének kincsét, és jó érzés volt arra is rájönni, hogy ebből a mai napig mennyit használunk még mindig.”

Jankovics József, az MTA Irodalomtudományi Intézetének egykori igazgatóhelyettese úgy fogalmazott, hogy tizennégy évig nem hitt abban, hogy megjelenhet az Régi Magyar Költők Tára XVII. kötete, de az utóbbi egy évben olyannyira felpörögtek az események, hogy kezdett hinni benne, és nagy örömmel tartja kezében az elkészült kötetet, mely egyedülálló gyűjtemény.

A meghívóban Mandák Kamarakórus néven szereplő alkalmi együttes a könyvbemutató alatt többször adott ízelítőt a gyűjteményben található dallamokból, és zárásként a közönséggel együtt énekelték el a „Már nyugosznak az erdők” kezdetű éneket, a régi eredeti szöveggel, ezáltal vált igazán különlegessé a tudományos kötet bemutatása.