A hangulatos könyvbemutatóiról is ismert Andrássy úti könyvesbolt galériáján egy tűt nem lehetett leejteni, olyan sokan voltak kíváncsiak a régi-új kötetre. Az estet Oriold Károly, a kiadó tulajdonosa nyitotta meg. Elmesélte, hogyan tapasztalta meg Andrási Andor (Bandi) életében az „írás éltető erejét”, ahogy formálódott a kézirat, ahogy Bandi egyre mélyebbre ásott a család- és a kortörténelemben. Arra is kitért: a címet kell csupán „korrigálni” véleménye szerint: bár a műből kiderül, miért a túlvilágra küldött levelekről van szó, ez a könyv nagyon is az e világiaknak szól. Sokat lehet tanulni belőle, néhol szomorú, másutt megnevettet – nagyon olvasmányos, és sajátos szemszögből lehet általa megismerni múlt századunk évtizedeit.

A kötetet egy régi barát, volt gimnáziumi osztálytárs, András Sándor író mutatta be, pontosabban beszélgetett a szerzővel a vaskos könyv kiválasztott, főbb részeiről. Mint mondta, azt hitte, jól ismeri Bandit, de a könyvet olvasva kiderült, korántsem... A tablónak nevezett fontos egységekről kezdődött meg a beszélgetés. A tényt, hogy rövid időn belül újra napvilágot láthat egy kötet, és jelentős terjedelmi változtatásokkal, a tavalyi emlékév (is) indokolja. Megjelentetését ugyanis az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából felállított emlékbizottság biztatása és anyagi támogatása tette lehetővé. Így újabban talált levéltári adatokkal egészült ki a forradalomról szóló fejezet. A szerző szakmai tevékenységének ismertetésekor kutatásainak tapasztalatait is beépítette a csernobili atomerőműben bekövetkezett tragédia hazai hatásairól, valamint Sztehlo Gábor életútjával is részletesebben foglalkozik.

Csak felsorolásszerűen a „tablók”, amelyekről szó esett (mert ezt a könyvet tényleg el kell olvasni...): a II. világháború és annak vége; Sztehlo Gábor és a nála töltött négy, meghatározó év a legnagyobb fiúk csoportjában; a forradalom napjai; a szintén „paxos”- azaz a Pax Gyermekotthon lakója – Füzéki Pista halála a forradalom idején; és persze Bandi feleségének, Mártinak a története. Egy-egy történet hangzott el bevezető, kedvcsináló gyanánt a könyvhöz.

Azt is megtudtuk, hogy a könyv tulajdonképpen neki, Mártinak köszönhető. Bandi 2008-ban veszítette el feleségét. Márti sokat írt, tárcákat, kisebb szerzeményeket, de nagyrészük soha nem jelent meg cikk formájú közleményben. Egyszer viccesen azt mondta Bandinak, ha már nem lesz, adja ki az „összes műveit”. Ennek eredménye lett 2011-ben Andrási Andor első kötete, a Márti és a kettős identitás. Mivel abban sok életrajzi elem kibontatlan maradt, a kiadó felkérésére saját önéletírásba fogott Andrási Andor.

S milyen jól tette.

Összességében: a reálterületen (a KFKI főmunkatársa) jelentős eredményeket elért szerző, míg írásba nem fogott, talán tudatában sem volt, hogy milyen gördülékeny stílussal, elegáns, nagyszerű nyelvezettel, irodalmi igénnyel és humorral tudja visszaadni gondolatait.

E sorok írója jó szívvel ajánlja a kötetet, mint igazán élvezetes, az elmúlt századunkról, társadalmunkról és egy család életéről szóló hiteles, részleteiben gazdagon kidolgozott alkotást.

Részlet a könyv fülszövegéből:

„Andrási Andor 1933-ban született. Nem alakítója, hanem sok, nehéz sorsú

értelmiségi kortársához hasonlóan, részese volt a huszadik század kanyargós,

hepehupás magyar történelmének. Visszaemlékezései tehát szubjektívek ugyan,

de hitelesek, a szerzőnek nem fűződik érdeke a múltbéli események

felnagyításához vagy elbagatellizálásához. Kedélyes, humort sem nélkülöző,

szelíd stílusa, és a minden mondatán átsugárzó humanizmus igazán olvasmányossá

teszik olyan kényszerű „kalandok” leírását, amelyet mi, a legújabb generáció

tagjai, már elképzelni sem tudunk…”