Ahogy a vírushelyzet átírta az élet megszokott menetét, ezzel természetesen az érettségik lebonyolításába is némi változás állt be. Sokkal kevesebb, mint arról korábban mendemondák keringtek, hogy akár el is maradhat, sőt…

Ahogy minden más, a médiamunkások élete is megváltozott, így ez az internew is rendhagyó módon a #maradjtavol onnan, amit el tudsz intézni home office-ból jegyében… távolról készült.

A Vajda Péter Evangélikus Gimnázium vezetését kértük, segítsenek cikkünk elkészítésében, így Mészáros Tünde igazgatóhelyettes közvetítésével nyílt lehetőségünk néhány kérdést feltenni a ma helyben érettségizőknek.

A könyvek történetéről, az olvasásról és a kódexekről szóló szövegértési feladat, valamint a sportról és testnevelésről szóló érvelés, vagy egy egészségügyi problémákról szóló hivatalos levél megírása szerepelt a magyar érettségi első részében.

A vizsga második részében Fekete István-novella, illetve Arany János és Tóth Árpád művei között lehetett választani egy mű vagy műrészlet problémaközpontú, értelmező bemutatását, vagy két mű vagy műrészlet adott szempontú összehasonlító értelmezését. Jelen sorok írója már a feladat értelmezésénél megbukott. Mennyivel egyszerűbb volt 1984-ben a Puszta télen című művet elemezni!

Fabó Csenge, Pribelszki Boglárka és Ganyecz Zalán válaszolt a kérdéseinkre. Csenge az SZTE pénzügy és számviteli, Bogi és Zalán a Budapesti Műszaki Egyetemre szeretnének menni. Bogi a nemzetközi gazdálkodás, Zalán a KJK járműmérnök szakot célozta meg.

– Milyen volt a mai érettségi? Könnyű, nehéz? Mit választottál és miért?

Csenge: Szerintem az idei évben könnyebbek voltak a feladatok, mint például tavaly. Ez lehet azért tűnik úgy, mert most minden erőmmel erre fókuszáltam, de az is lehet, hogy tényleg így van. A sporttal kapcsolatos téma miatt nem volt kérdés, hogy az érvelést választom-e. Ezt a témát nagyon magaménak érzem. A versekkel már kevésbé ápolok jó viszonyt, így abban a részben a novellaelemzés választottam, amit az iskolában amúgy is többet gyakoroltunk.

Bogi: Szerintem kezdésnek nem volt rossz. Könnyűnek és nehéznek sem mondanám, megoldható volt, idő is volt rá elég szerintem. Egyértelműen az érvelést választottam a sport miatt, ez igazán közel áll hozzám. Illetve a Fekete Istvántól származó novellát elemeztem.

Zalán: Szerintem nem volt se nehéz, se könnyű. A szövegértésnél volt egy-két kérdés, amit nem teljesen értettem, de azon kívül jól ment. Az érvelést választottam az élsport témakör miatt, ezzel könnyen tudtam azonosulni. A vers és novellaelemzésnél nálam már borítékolt volt, hogy novellát elemzek, ugyanis nekem nem az erősségem a verselemzés. Magamhoz képest jól sikerült és a minimum 400 szót is sikerült átlépnem bő 100 szóval, ez biztató.

– Érzésed szerint hogy sikerült?

Csenge: Elsőre úgy éreztem, hogy jól. Persze maximális pontom nem lesz, de úgy érzem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem és reménykedem, hogy elég is lesz.

Bogi: Nem merek ilyenkor semmit sem mondani, bizakodom a jó eredményben. És készülök a további kihívásokra.

Zalán: Nem szeretek ilyenekbe bocsátkozni, de érzésre kifejezetten jó lett. Ez egy jó löket a holnapi matek előtt.

– Nem érettségiztetek még, de bizonyára tudjátok, hogy megy ez normál esetben. Ehhez képest miben volt más ez a mai a maszkviselésen túl?

Csenge: Úgy gondolom, hogy sokban nem tért el az előző évektől. A csoportok alacsony létszáma volt más, illetve a higiénia mindenképp nagyobb szerepet kapott, de nekem nincs összehasonlítási alapom. A tanárok, a takarítónők és a vezetőség szerintem mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legideálisabb környezetet alakítsák ki nekünk.

Bogi: Én tavaly informatikából tettem előrehozott vizsgát, szerintem az írásbeli része nem különbözik igazán az eddigiektől. Inkább a felkészülés és az elmaradó szóbelik, amik idén mássá teszik az érettségit.

Zalán: Én is érettségiztem már tavaly angolból. Nagy különbséget nem éreztem, annyi, hogy a termekbe való be- és kimenet sokkal erőltetettebb volt, szellősebben ültünk és utána nem volt lehetőségünk kitárgyalni a történeteket. Ezeken kívül minden természetes volt, csak te, a gondolataid és a vizsgafüzet.

– Ha emlékezetes marad, miért marad emlékezetes ez a mai nap?

Csenge: Az érettségi mindenki életében emlékezetes marad. Nekünk a korona vírus még emlékezetesebbé tette. A ballagási ajándékok és a feldíszített terem várt minket, amiről én személy szerint készítettem is egy fényképet, így évek múlva is lesz miről visszaemlékezni.

Bogi: Igen mindenképpen emlékezetes marad. Talán azért, mert reggel nem csak az üres asztal és szék várt a teremben, hanem az elmaradt ballagás emléke is, a tarisznya az asztalon, a szolidan kidíszített terem, nekem mindenképp kellemes emlék marad.

Zalán: Én inkább az elmúlt másfél-két hónapra mondanám, hogy mindenkinek emlékezetes marad: első Zoom-os órák, az első „hallotok?” kérdés tanárainktól, a beadandók a Google Classroom-ban és a Redmentás tesztek. Ilyen még nem volt és reméljük, nem is lesz.  És az, hogy mi vagyunk ez a „szerencsés” évfolyam, az már csak a sors furcsa fintora.

Köszönjük a válaszokat! Sok sikert a holnapi matekhoz!