Tűzoszlopot követve
Széltölcsér után
Mózes vezette népét
Át a nagy pusztán.

Törvényt kapott kezébe
A nagy hegy lábánál,
Parancsait kőbe vésve
Isten adta át...

Majd eltelt több ezer év,
– Jött egy új világ...
Jézus szeretetét hozta –
Ó, szent Krisztus Király!

Meghalt és feltámadott,
– Megváltott világ!
Az apostolok félnek,
Kint római katonák...

De elmúlt a félelem,
Jézus előttük áll...
Majd még negyven nap,
S Ő a Mennybe száll.

De nem hagyta magára
Jó tanítványait,
Elküldte Isten Szentlelkét
– s csodáit árasztotta ki...

De ma már nem élnek itt
Velünk az apostolok,
Szent könyvünkben megírva,
Mit Isten ránk hagyott.

Ahogy Mózest a pusztában,
Úgy vezessen minket is a szél...
Ahogy a menekülő népet,
Óvjon minden bajtól – a tűztölcsér...

Ahogy ünnepét ülték
Pünkösdnek a régiek,
Hogy törvény szabja meg
Végre rendjüket, éltüket,

Amennyire várták, tisztelték
Az ünnep szent szavát...
Csak annyit tégy ma is – Ember!
– és jobb lesz a világ!