„Az alkalom műfaja egyházzenei hangverseny, amelyen egy zenei különlegesség mélyíti el a lukácsi szöveget. Az igehirdetés központi témája a nagyszombati titok megfejtése lesz, amelyet oly szépen ír le Hans Urs von Balthasar A három nap teológiája című könyvében, és amelyet így foglalhatnék össze egy Lovasi András-idézettel: »Mindentől messze, a szívhez közel / Csinálj csodát, én meg elhiszem, / Hogy kell egy rendszer, ami nem mozog...«

Nagyszombat csendje, a mindentől elhagyatottság érzése, a csodavárás mozdulatlansága mind-mind fontos pillanatai a várakozásnak. Lázár feltámasztásakor Jézus azt mondja Mártának: »Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él...« Ha ez a mondat átjár minket, már nagyszombaton, a néma fájdalom, a pokoljárás félelemmel és szorongással teli ünnepén is megszólalhat bennünk a remény suttogása.”

A fenti szavakkal hív az alkalomra Gáncs Tamás, a kelenföldi gyülekezet igazgató-lelkésze, majd hozzáteszi: „Lelkészként és az újszövetségi teológia szerelmeseként nagyon fontosnak érzem, hogy a gyülekezetben tudatosodjon: ugyanazt a drámát a négy evangélista más és más hangsúlyokkal rögzítette. A kereszténység legszentebb történetének gazdagsága, a négyféle megközelítés mind ugyanarra a Krisztusra mutat, az ő szenvedéstörténetére, halálára. És nem kell félnünk az ellentmondásoktól sem, melyek kétségkívül következményei a négyféle megközelítésnek, mert nem egy könyvben hiszünk, hanem az élő Úrban.”

Hogy mit kell tudni a Lukács-passióról, és mire számíthatnak azok, akik március 26-án elmennek a kelenföldi evangélikus templomba, arról Bence Gábor karnagy beszélt.

– Mit jelent az pontosan, hogy egy ismeretlen szerzőségű Lukács-passiót (BWV 246) hallhat a közönség?

– Annyit tudunk, hogy Bach kottatárában fennmaradt ez a Lukács-passió, és egy jelentős része Bach kézírásával van lemásolva. Lipcsében be is mutatta 1730-ban és 1745-ben is, viszont azt nem tudjuk, kitől kérte el – vette meg? – a művet. A zene stílusa azt egyértelművé teszi, hogy nem Johann Sebastian műve. Kevesebb benne az ária, jóval több a korál, mint a Bach-passiókban, egyszerűbb a zenei nyelv is.

– Valóban ritkán hallható műről beszélünk, vagy ez a darab is olyan népszerűségnek örvend, mint a Máté- és a János-passió?

– Elő-előadják − különösen a templomi együttesek kedvelik éppen a viszonylagos egyszerűsége okán −, de hangversenyszerű keretben ritkán hallható.

– Miben más a Lukács-passió, mint Bach két említett, monumentális műve?

– Természetesen különbség van az „alapanyagban”: a történetet nem Máté vagy János szerint, hanem Lukács evangélista leírásában halljuk. A szöveg legnagyobb része ugyanis szó szerint az evangélistától való. S mivel Lukács nagyon részletesen ír Jézus peréről, igen sok olyan kórustétel is van, amely a történet része: a tömeg, a főpapok és a nagytanács tagjainak mondatai, ezek az úgynevezett „turbák”. Említettem már, hogy igen sok korál szerepel ebben a passióban: a szenvedéstörténet szinte minden egyes epizódja után elhangzik egy-egy korálvers. A korabeli hallgató így igen közel került a történethez, hiszen az általa is ismert dallamú és szövegű gyülekezeti énekek hallgatásával reagálhatott lélekben egy-egy eseményre. Kevesebb viszont az ária, azaz a költői szövegű tétel. Éppen ezért két áriát magam illesztettem bele a passióba Bach más műveiből.

– Mennyire komoly kihívás ez a mű a kiváló hangokból álló, de amatőr kórusnak?

– A kórus már február eleje óta tanulja a művet – nem könnyű anyag egy amatőr együttesnek, de nagyon lelkesen készülünk. Kelenföldön a kórus mellett gyülekezeti zenekar is működik, tehát a hangszeresek többsége sem hivatásos muzsikus. Mégis ígérhetjük, hogy átélt, érzelmekkel telített előadást hallhatnak a templomunkba ellátogatók. Az énekes szólisták gyakorlott oratóriuménekesek, akikkel sok éve működünk már együtt: Kéringer László lesz az evangélista, Cser Péter Jézus, Vághelyi Gábor Pilátus, Geiger Kinga a szoprán, Pap Anna Inkeri az alt szólista.

– Kiket várnak a nagyszombati alkalomra?

– Evangélikusként úgy élem meg, hogy a legkomolyabb ünnepünk a nagypéntek. Figyelünk ezért arra, hogy a nagypénteki szertartásba semmiképpen se kerüljön bele olyan elem, amely elterelheti a gondolatokat a lényegről: az istentisztelet kizárólag igeolvasásból, gyülekezeti énekekből és csendes orgonazenéből áll. „A csend napja”, a nagyszombat lehet alkalmas arra, hogy figurális zenével is elmélkedjünk a szenvedéstörténeten. A barokk zene eszköztára segíthet elmélyedni a passió egy-egy részletén, lehetőséget kínál a meditációra, a belső elcsendesedésre. Várjuk tehát elsősorban a gyülekezet tagjait – közösségként vegyünk részt a passió-előadáson. Szívesen látjuk más gyülekezetek tagjait is, olyanokét, ahol nincs mód ilyen nagyszabású zeneművek megszólaltatására. És várjuk a más felekezetekhez tartozó keresztyéneket is; Krisztus kereszthalála eggyé tesz bennünket. Várjuk a zenei érdekességek iránt érdeklődőket – sokan vannak, akiket az egyházi témájú zeneműveken keresztül szólított meg Isten igéje.

Lukács-passió a kelenföldi evangélikus templomban (Budapest XI., Magyari István u. 1–3.),

március 26., nagyszombat, 19.00.

Közreműködnek:

Kéringer László – evangélista; Cser Péter – Jézus;

Vághelyi Gábor – Pilátus; Szontagh Márton – cselló; Konta Noémi – orgona.

Vezényel: Bence Gábor. Igehirdető: Gáncs Tamás lelkész.