Telt házzal zárhatta a Petőfi Irodalmi Múzeumban az évadát az Asztali beszélgetések sorozat, ahol a lutheri reformáció és annak a shakespeare-i irodalomra gyakorolt hatása volt a központi téma. A Bárka irodalmi folyóiratban, majd a Credo evangélikus folyóiratban jelent meg Fabiny Tibor irodalomtörténész-teológusnak, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) tanárának, a Magyar Shakespeare Bizottság elnökének vitaindító tanulmánya, mely azt vizsgálja, hogy Hamlet személyiségét mennyire és miként határozhatták meg a wittenbergi évek és a lutheri tanok. A disputa elején a tanulmány szerzője a reformáció korának kortörténetét ismertette, majd a beszélgetés alatt kitért az anglikán egyház hittételeiben felfedezhető Ágostai hitvallás szövegvariánsainak jelenlétére és annak okaira. A beszélgetőtársak kiemelték, hogy a VIII. Henrik létrehozta anglikán egyház számos ponton a lutheri teológiára támaszkodott.

Úgy, ahogy Homérosz nem biztos, hogy létezett, de biztos, hogy vak volt, ugyanúgy igaz ez Hamlet esetében is: „Hamlet nem biztos, hogy létezett, de biztos, hogy wittenbergi diák volt” – fogalmazott az irodalmi igazsággal kapcsolatban Nádasdy Ádám. A nyelvész, költő, műfordító, esszéista, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanára a 16. századi irodalom és vallás kapcsolatára is kitérve a Shakespeare korabeli színház jellegzetességeiről beszélt.

Fabiny Tibor elmondta, hogy két nagy terület foglalkoztatja: az angol irodalom, azon belül is a 16. századi, és a teológia, azon belül is a Biblia értelmezésének a kérdése. E két terület építően találkozott Luther paradox teológiája és Hamlet, a wittenbergi diák című tanulmányában. Fabiny Tibor Luther fő kérdéséből kiindulva – „Hogyan lelhetek kegyelmes Istenre?” – vázolta, hogy a lutheri tanok milyen szellemi átmenetet és újítást képeztek a középkor és a reneszánsz között. A disputapartnerek hangsúlyozták, hogy Luther nem új felekezet létrehozására törekedett, hanem a katolikus egyház belső reformációja volt a célja. Ezért is fogalmazott Nádasdy kérdésére Fabiny úgy, hogy „én wittenbergi katolikus vagyok”.

Nádasdy Ádám elmondta, hogy számára különös volt a lutheri paradoxonnal találkozni. Az ELTE egyetemi tanára kiemelte, hogy katolikus neveltetése által ezzel korábban kevésbé találkozott. Luthernél „nem az öröm, hanem a szenvedés” jelentkezik, „ami alól nem kibújni, megoldani vagy levetkőzni akar, hanem ez maga a dogma”. A műfordító arra is kitért, hogy paradoxonokban a Hamlet is bővelkedik. Ezzel kapcsolatban a disputapartnerek Géher István Király letérdel, Hamlet jő című versét is idézték:

„Igen vagy nem? S mit ér a nem,
ha nem üt rá igenre?
embereld meg magad istenem
ha nem vagy mondd szemembe”

Miért nem foglalkozik Shakespeare vallási kérdésekkel? – ezt a kérdést feszegette Nádasdy Ádám, aki rámutatott, hogy az angol nyelvű drámaírás legnagyobb alakjának nincsen olyan drámája, melyben a katolikus és protestáns ellentétet dolgozná fel, sőt olyan drámát sem írt, mely az ateistákkal foglalkozna. Fabiny Tibor elmondta, hogy Shakespeare korában „a törvény tiltotta, hogy vallási tézisek megjelenjenek a színpadon”. A beszélgetőtársak ugyanakkor azt is kiemelték, hogy Shakespeare drámáiban bár nem direkt módon, de az egyes szereplők megnyilvánulásain keresztül mégis markánsan jelen vannak a teológiai kérdések.

A beszélgetés teljes terjedelmében az Asztali beszélgetések YouTube-csatornáján nézhető meg: