– Mi a célja az evangélikusok és a pünkösdiek párbeszédének?

– Mint minden releváns dialógusnak, így a pünkösdi-evangélikus párbeszédnek is az elsődleges célja egymás megismerése. A saját identitás tisztázása mellett fontos törekvés a másik fél identitásának felfedezése, megismerése. Az ötéves folyamat végcélja nemcsak a közös pontjaink megfogalmazása, de azok hivatalos rögzítése is egy zárónyilatkozat formájában. Ehhez idő, türelem, tapintatosság, nyitottság, önismeret és őszinte érdeklődés szükséges, de mindenekelőtt közös imádkozás az Isten színe előtt, és persze rengeteg hivatalos és nem hivatalos beszélgetés.

– Mi indokolta ennek a bizottságnak a létrehozását?

– A közeledés szándéka. A pünkösdi mozgalom a legdinamikusabban fejlődő keresztény felekezet világszerte, óvatos becslések szerint is mintegy hatszázmillió tagot számlál. Az LVSZ a maga hetvenötmilliós tagságával „ül az asztal másik oldalán”, és elszántan keresi mindazokat a teológiai aspektusokat, melyekre fel lehet építeni ezt a közös utat. Ugyanez a konstruktív hozzáállás érezhető pünkösdi testvéreink részéről is, akik számtalanszor aláhúzták: tanulni szeretnének tőlünk, mint ahogyan mi is tőlük. Igaz ez az értékeink terén éppen úgy, mint a hibáinkén.

– Folynak-e másféle párbeszédek is?

– Az LVSZ stratégiájának része a párbeszéd, ez nem is kérdés. Mottóként szerepel, és használjuk is, hogy evangélikusnak (lutheránusnak) lenni annyit tesz, mint ökumenikusnak lenni. A genfi központú világszervezet nagyon határozottan képviseli az ökumenikus nyitottságot, sokszor felvállalva a hídszerepet a többi keresztény felekezet között akár nemzetközi, akár hazai vizeken evezve. Több párbeszédbizottság is működik az LVSZ keretein belül, ilyen az evangélikus-ortodox, az evangélikus-református, az evangélikus–anglikán vagy éppen az evangélikus-mennonita bizottság. De – és ezt nem győzőm eléggé hangsúlyozni – egyre fontosabb szerepet tölt be a többi világvallással történő párbeszéd is.

– Mi a magyar álláspont a felekezetközi párbeszédeket illetően? Hogy látja ön a katolikusokkal, illetve a protestáns felekezetekkel való együttműködést Magyarországon és a világban?

– A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai között folyamatos a kommunikáció. A közös kiállás fontos társadalmi ügyekben, közös nyilatkozatok, közös konferenciák szervezése mind-mind erősítik a magyarországi ökumenét. Ez persze nem jelenti a saját szín feladását, és azt sem, hogy ne lennének olyan kérdések, melyekben merőben mást gondolnak a különböző felekezetek. A megbékélt különbözőség mint alapérték azonban mindenki szeme előtt ott van. Minden különbözőségünk ellenére Krisztusban egyek vagyunk. Belepillantva a nemzetközi ökumené helyzetébe, annak minden krízisével és kihívásával, azt kell, hogy mondjam, hogy kifejezetten jól működik az ökumené Magyarországon. Bár a teljes egységhez még sajnos hosszú út vezet.

– A katolikusok és az evangélikusok között évek óta folyik párbeszéd. Mennyiben befolyásolja ezt a munkát Ferenc pápa svédországi látogatása?

– Tavaly volt fél évszázados az evangélikus - római katolikus párbeszédbizottság. A közeledés folyamatos, még ha vannak megtorpanások is. Ferenc pápa 2016-os lundi látogatása kétségkívül történelmi jelentőségű volt. Elődei is elkötelezettek voltak az ökumené irányában, de Ferenc pápa nyitottsága példaértékű, és bízom abban, hogy visszafordíthatatlan az a folyamat, ami útnak indult, legyen bárki is a következő egyházfő. Sokakkal együtt én is bízom abban, hogy ennek az útnak a végén megélhetem a közös, szent asztalközösséget, az eucharisztia közös megünneplését.