Köztudott, hogy a színes bőrűek jogegyenlőségéért küzdő politikus Luther Márton iránti tiszteletből vette fel nevét, aki – csakúgy, mint négy évszázaddal korábban élt szellemi elődje – elvei elismertetéséért következetesen erőszakmentességet hirdetve harcolt. Az opera ennek a küzdelmes életnek az epizódjait eleveníti fel, az első részben a házasságkötésétől kezdve politikai küzdelmein keresztül az életét követelő merényletig, majd a mennyországban játszódó második részben a Luther Mártonnal folytatott képzelt beszélgetés során megismerjük mindkettőjük cselekedeteinek mozgatórugóit és céljait. Az opera bemutatása a reformáció évfordulós ünneplésének aktualitása mellett az operafesztivál vállalt céljának – az opera műfaj népszerűsítésének – szolgálatát is felvállalta, hiszen zenei megvalósításában a Martin Luther King életéhez igazodó, korhű, de máig népszerű ragtime, swing, gospel, dixieland és spirituálé dallamaira épül, illetve ezt a hangulatot közvetítik a tánckar jelenetközi fellépései is. A bemutatót egyértelmű közönségsiker kísérte, így másfél évvel a bemutatót követően – a reformáció 500. emlékévének október 31-iki lezárása alkalmával – a zeneszerzőt, Ittzés Tamást kérdeztük az opera további sorsáról.

MKSZ: A Miskolci Operafesztiválon elhangzott ősbemutatót követően játszották-e a darabot?

Ittzés Tamás: Debrecenben, a Csokonai színházban a tavalyi évad folyamán 17 alkalommal játszottuk, ezenkívül Kecskeméten és a budapesti Nemzeti Színházban is volt egy-egy előadás, bátran mondhatom, hogy nagy sikerrel. Összesen tehát az ősbemutatóval együtt 20 előadást élt meg eddig a mű, a darab rendezője, a debreceni igazgató, Gemza Péter ígérete szerint az évad második felében pedig tovább játsszuk majd.

MKSZ: Készült-e hang- vagy lemezfelvétel, s hozzáférhető-e az érdeklődők számára?

Ittzés Tamás: Hangfelvétel már a bemutató előtt készült, pont azért, hogy legyen mit mutatni az érdeklődő színházak igazgatóinak, a potenciális rendezőknek, ne csak én meséljem el nekik, hogy milyen jó a zene. Igaz, hogy azóta a zenei anyag sokat bővült, kb. másfélszeresére nőtt. A miskolci és a debreceni bemutatóról is készült videofelvétel, de csak belső használatra.

MKSZ: Az opera ősbemutatójára a reformáció 500 éves ünnepéhez kapcsolódóan került sor. A téma és a zene nemzetközi vonatkozásai miatt a darab határon átívelő karrierje is kézenfekvőnek tűnik. Történt-e ezen a téren előrelépés?

Ittzés Tamás: Előrelépés annyiban történt, hogy elkészült a darab angol nyersfordítása, a szervezés terén viszont csak tervek vannak, ezeknek a gyakorlati útra való terelése leginkább rajtam múlik, de egyelőre számos egyéb teendőmmel vagyok elfoglalva. Azért remélem, előbb-utóbb a nemzetközi színtérre való kilépés is megtörténik. 

MKSZ: Az operafesztivál közönsége nagy érdeklődéssel és szimpátiával fogadta az ősbemutatót, a valamennyi korosztályt megszólító ragtime-muzsika, a közérthető rendezés és nem utolsósorban az igényes díszletek és jelmezek miatt. Milyen volt a szakma és a kritika bemutatást követő reakciója?

Ittzés Tamás: Alapvetően tetszést váltott ki a darab a szőrszálhasogató kritikusokból is. A dramaturgiára vonatkozó megjegyzéseket értem is többnyire, ezen valamelyest a szövegíró Lanczkor Gáborral faragtunk a bemutató tapasztalatai után. A két Luther mennybéli beszélgetésétől én is többet várnék, de megértettem az ez ellen szóló érveket is, s itt hangzik el Luther talán legfontosabb, darabbéli mondata: „Nem emlékszem, hogy odalent bármi jelentékenyet tettem volna.” Volt, aki a tragikus téma és a vidám zene hangulatának ellentmondását nehezményezte. Szerintem éppen az a mű legfőbb erénye, hogy ez a látszólagos ellentmondás a darabot nézve-hallgatva nem tűnik ellentmondásnak. Egyébként Amerikában a déli baptisták ma is hullámozva, táncolva, hangosan éneklik a gospeleket a templomban, ami nálunk azért még mindig szokatlan lenne. Amúgy vannak szomorú és komoly zenei részek a darabban, a dramaturgia szerint adekvát módon. Azzal a kritikai megjegyzéssel pedig végképp nem tudtam mit kezdeni, miszerint Martin Luther Kinget a színpadon kellene lelőni, hiszen messze a darab legmegrázóbb pillanatai azok, amikor Coretta, King felesége telefonon értesül férje haláláról. Ennél talán csak a darab végén a két asszony – Coretta és barátnője, Lucy – beszélgetése, a Kingre való emlékezés a megrendítőbb.

MKSZ: Az előadás különleges hangulatához és sikeréhez hozzájárult a zenekar – a kibővített Bohém Ragtime Jazz Band színpadon történő elhelyezése. A 33 éves múlttal rendelkező zenekar milyen projektek megvalósításán dolgozik manapság?

Ittzés Tamás: Nemrég fejeztünk be egy olyan projektet, amiben az első világháború Magyarországának ragtime-os, jazzes zenei anyagát, elsősorban a kuplék világát vettük górcső alá. Decembertől háromrészes koncertsorozatot indítunk Jazzkulisszatitkok címmel, jövőre pedig két nagy fesztiválunkra, a Bohém fesztiválra és a Jazzfőváros fesztiválra kell új anyaggal előrukkolnunk, s már megkezdtük a 35 éves jubileumunk előkészületeit is.