A Lux Elek életpályáját, művészi hagyatékát és közgyűjteményekben őrzött, valamint köztéri alkotásait a teljesség igényével bemutató kötet már a felvidéki Szepesváralján született művész születési dátumának (1883. december 18.) pontosításával több évtizedes tévedést igazít helyre, hiszen a múltban az évszámot számos lexikon helytelenül közölte. A szerző ilyetén gondosságának köszönhetően a gazdag képanyaggal és jegyzetapparátussal ellátott könyv pontos képet ad Lux pályájának minden állomásáról, kezdve hazai és nemzetközi tanulmányaival, folytatva első világháborús, hadba vonult művészként kifejtett tevékenységével, majd bemutatva az újrakezdést: 1919-ben, az impériumváltást követően a szobrász elhagyni kényszerült a szülőföldjét, és végleg Budapesten telepedett le, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanára lett.
Az alkotóerejének teljében, ötvennyolc éves korában, 1941. február 26- án elhunyt művész munkáit tematikus bontásban ismerheti meg az olvasó: kisplasztikáit, híres táncosnőszobrait, portréit, számos első világháborús hősi emlékművét, síremlékeit, egyházművészeti alkotásait, porcelán- és numizmatikai műveit, valamint egyéb emlékműveit és köztéri alkotásait.
Életének utolsó szakaszában elkészült monumentális művei külön említést érdemelnek. Ilyen volt Wathay Ferenc várkapitány 1937-ben elkészült, kétszeres életnagyságú ülő bronzalakja Székesfehérváron (amelynek képe a kemény táblás kötet borítóját is díszíti), az 1940-ben felavatott, modern felfogású pestszenterzsébeti hősi emlékmű (amelynek főalakja, a Kardfelajánló más helyszínen felállítva, de ma is látható) és a művész utolsó nagy munkája, Luther Márton budapesti szobra, amely 1941-re elkészült ugyan, de felállítása elmaradt.
A könyvből megtudjuk, hogy az utóbbi alkotás felső része 1957-ben a Deák téri evangélikus templom belső udvarán kapott helyet, majd a Búza Barna szobrászművész restaurátori közreműködésével helyreállított teljes művet a pártállam engedélyével – a Lutheránus Világszövetség 1984-ben Budapesten megrendezett hetedik nagygyűlésére tekintettel – végül az Evangélikus Teológiai Akadémia zuglói épületének belső kertjében állíthatták fel. Az alkotás kismintáját és talapzatterveit az Evangélikus Országos Múzeum őrzi. „A modern felfogású plasztika és az erő olyan magától értetődő könnyedséggel és természetességgel párosult ezeken a művein, ami csak a legnagyobb mesterek alkotásait jellemzi” – írja a Wathay- és a Luther-szoborról, valamint a Kardfelajánló alakjáról a szerző.
Az evangélikus művész számos további, lutheránus vonatkozású plasztikai alkotása is megelevenedik a könyv lapjain, így olvashatunk többek között Keresztelő Szent János szepesváraljai templomi szobráról, a budapesti fasori evangélikus gimnázium emléktábláiról, Gyurátz Ferenc és Kuthy Dezső evangélikus püspökök mellszobrairól, a dömsödi Petőfi Sándor-emlékműről, a kufsteini magyar foglyok emléktáblájáról (másolata a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban), dr. Geduly Henrik püspök nyíregyházi síremlékéről vagy a speyeri protestáció 1929-es éremtervéről.
A kötet használatát tárgymutató, helymutató, művészek névmutatója és Lux Elek köztéri alkotásait tartalmazó függelék segíti. Emellett a tárgyalt művek közül húsznak a színes képe is helyet kapott a könyv végén.
Lux Elek gazdag és sokrétű életműve kétségtelenül megérdemli a figyelmet, amelyet a művész a közel nyolcvan évvel ezelőtti halála és különösen 1945 óta sajnos nem kapott, nem kaphatott meg. A szerző és a kiadó elvitathatatlan érdeme, hogy az 1950-es évek mostoha körülményei (a szobrász hagyatékát őrző özvegy kitelepítése) ellenére legalább töredékesen fennmaradt művészi hagyaték alapos, gondos feldolgozásának eredményeit az érdeklődők most végre kézbe vehetik.
A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2020. július 5-én.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.