A reménység közelebb hozott bennünket egymáshoz

Malajziában a kormány betiltotta a nem muszlimok számára, hogy Allah nevét használják és bár a Malajziai Legfelsőbb Bíróság az elmúlt évben a Római-Katolikus Egyház azon kérelmét visszautasította, hogy a keresztények hagy használhassák Isten nevének kifejezésére az Allah szót, Aaron Yap a malajziai lutheránusok vezető püspöke maga is tapasztalta, hogy a reménység nem okoz csalódást.

A malájul beszélő keresztények már a XVI. századtól használják Isten nevének kifejezésére az Allah szót bibliafordításaikban és ez a szó Isten nevének maláj kifejezése.

„Nem lehet a keresztényeket abban megakadályozni, hogy Isten nevét használják. A felmerült problémák és a hivatalok által bevezetett korlátozások ellenére hisszük azt, hogy Isten ki fog vezetni bennünket ebből a helyzetből” – mondja Yap. 

„A bírósági határozat tulajdonképpen csak azt mondja ki, hogy a maláj katolikus hetilapban nem használhatják az Allah szót, így mi ezt a szót továbbra is használhatjuk a Bibliában” – folytatja.

„A reménység támogatást adott nekünk a Lutheránus Világszövetség és az Amerikai Evangélikus-Lutheránus Egyház részéről is. Bebizonyosodott, hogy nem vagyunk egyedül, hogy közösen van reménységünk. A remény tette azt is, hogy a bírósági ítélet a Malajziában lévő különböző keresztény felekezeteket is közelebb hozta egymáshoz.”

Remény az új lehetőségekre

Néhány Csendes-óceáni sziget számára a tenger szintjének emelkedése bizonytalan jövőt jelent. Egy részüket a teljes elsüllyedés fenyegeti. Munib Younan püspök 2015. június 18-án elmondott beszédére reagálva, Warime Guti (Pápua – Újguineai Evangélikus-Lutheránus Egyház) Kribati és Tuvalu, két apró állam sorsára utalt, amelyek mindketten áldozatául estek a tengerszint emelkedésének és egyszer csak megszűnnek majd létezni.

Ezeknek a szigetállamoknak a lakossága arra kényszerül, hogy elhagyja szülőföldjét és idegen országokba menjen. „De ahol élet van, ott reménység is van és a kultúránk és az identitásunk megmarad. Az országot nem tudjuk megvédeni az elsüllyedéstől, de spirituális módon reménységet tudunk adni. Remélem, hogy az embereknek elég békességük lesz ahhoz, hogy a változásokat tudomásul vegyék és ezeknek megfelelően reagáljanak. De nekünk pápua-újguineaiaknak továbbra is van reménységünk, annak ellenére, hogy elveszítjük országunkat. Isten reménységet ajándékoz nekünk arra, hogy más lehetőségek fognak keletkezni” - magyarázza Warime Guti.

Reméljük, hogy egy napon fel tudjuk újra építeni templomainkat

„Bár az iszlamista Boko Haram katonái elkezdték az észak-nigériai embereket és egyházakat üldözni, az emberek nem veszítették el reményüket és továbbra is istentiszteleteket tartanak és Istennek szolgálnak” – mondja Titi Malik, a Nigériai Krisztis Lutheránus Egyháza és az LVSZ Tanácsának tagja.

Példa erre az ország észak-keleti részén fekvő Mubi városa, ahol 2014 októberében az iszlamista milícia kivétel nélkül minden templomot elpusztított és az embereket menekülésre kényszerítette. Miután a hadsereg visszafoglalta Mubit, visszatérhettek a keresztények. Mostanában kora reggel, már hat órakor felkelnek és a fák árnyékában tartják istentiszteleteiket.

„Nigériában a kereszténységet sosem fogják tudni legyőzni és egy napon fel fogjuk tudni építeni a templomainkat. Reménységem abból a segítségből táplálkozik, amelyet a világszerte lévő partneregyházainktól kaptunk. Tudjuk, hogy nigériai keresztényként nem vagyunk magunkra hagyva” – mondja Malik.

Remény gyülekezeteink és munkánk által

„Egyházamnak a 2007-es izlandi pénzügyi válság óta még mindig gazdasági nehézségei vannak” – mondja Magnea Sverrisdottir, az Izlandi Evangélikus-Lutheránus Egyház LVSZ tanácstagja.

„Bevételeink egy negyedét megvonták. Reméljük, hogy egyházközségeink élete és ifjúsági munkánk által fény árad majd nehéz helyzetünkbe. Az egyház és az evangélium hirdetése még mindig fontos országunkban. Feladatunk, hogy megoldásokat találjunk és a társadalomban a vallás számára helyet találjunk. De ehhez egyedül kevesek vagyunk. Isten segítségére és az imádság erejére van szükségünk.”