A viaszfestés előnye, hogy a kevésbé ügyes kezűek is nagyon látványos alkotásokat tudnak készíteni, miközben rendkívüli módon fejlődik a kreativitásuk is. A technikáját Celuskáné Csepregi Alícia rajz és vizuális kultúra szakos tehetségfejlesztő tanár mutatta be, és közben megismertette a tanítókkal annak módszertanát is. Rajzórákon, képzőművészeti szakkörökön, de akár napközis foglalkozásokon is alkalmazható a viaszfestés.

„Ez a technika az ügyetlenebb kezűeknek is hamar megadja az alkotás örömét, erősíti az önbizalmat, fejleszti a kreativitást – mesélte Celuskáné Csepregi Alícia. – Mivel minden tantárgynál szükség van a kreativitásra, ez nemcsak a képzőművészet terén használható képességeket fejleszti. A művészetek, az alkotás jó hatással van a gyerekek érzelemkifejezésére, a művészetterápia alapja is ez, iskolapszichológusunk ezért támogatja ezt a módszert. Ráadásul azok, akik a szokásos iskolai területeken nem igazán kiemelkedőek, azoknál ezek a technikák segítik a más úton való fejlődést.”

Nemcsak a tanulók, hanem a nevelők is részesei lehetnek azoknak a szemléletformáló tréningeknek és közösségépítő programoknak, melyek az evangélikus pedagógiai központ által támogatott pályázatnak köszönhetően épülhetnek be a Székács-iskola életébe.

„A pályázat célja kettős, egyrészt a nehezebben tanuló diákok, másrészt pedig a tehetségek közösségbe való beilleszkedését is támogatja – mesélte Szőke-Kilián Szilvia igazgatóhelyettes. – Bízunk benne, hogy az a technika, melyet ma a tanítók hatalmas lelkesedéssel ismertek meg, a diákok számára is ugyanilyen örömforrást fog jelenti.”

A tanóra hosszúságú foglalkozás eredménye egy kiállításnyi viaszfestmény lett, a tanítók után hamarosan a diákok következnek. A gyerekek a tervek szerint már a jövő héten kipróbálják ezt a technikát. Elkészült alkotásaikat ki is állítják majd az iskolában, így a pedagógusok remélik, ez még inkább erősíti majd a gyerekek önbizalmát.

Az enkausztikáról: Az enkausztika a görög festészet egyik sajátos technikája. A szódával kevert viasz alapanyagú festéket felvizezve, ecsettel kenték a színezni kívánt felületre, majd külön erre a célra szolgáló, felhevített szerszámmal ráégették arra. Előnye volt tartóssága és a mély, tüzes színhatása. A görög kultúra archaikus korában fejlesztették ki a kőépületek és szobrok festésére. A márványszobrokat később is ezzel a technikával színezték.