Magunkat is a jóra kell nevelni

Magunkat is a jóra kell nevelni

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Galambos Ádám, fotó: Magyari Márton
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Limpár Zoltánné a Bakonycsernyei Evangélikus Óvoda óvodapedagógusa. A gyermeki tisztaságról, hivatástudatról, istenképűségről és a gyermekről mint példáról is beszélgettünk.

– Miért választotta az óvodapedagógusi hivatást?

– Már tizenhárom éves koromban eldöntöttem, hogy óvónő leszek. Nagy korkülönbséggel született a testvérem, édesanyámnak pedig dolgoznia kellett, így sokszor rám bízták a kicsit, vigyáztam rá. Akkor döntöttem el, hogy gyermekekkel fogok foglalkozni. Elvégeztem az óvónői szakközépiskolát, és azóta óvodában dolgozom. Bevallom, nem tudnék más munkát elképzelni.

– Miként került a Bakonycsernyei Evangélikus Óvodába?

– Korábban Szápáron, egy elöregedő faluban dolgoztam; egyre kevesebb gyermek született, ezért megszűnt a munkahelyem. Nagyon sajnáltam, mert ha az óvoda megszűnik, az az egész falu életére és lehetőségeire kihat, mégis a bezárás mellett döntöttek. Nem sokkal később azonban felhívtak a Bakonycsernyei Evangélikus Óvodából, és állást ajánlottak. Nagy szeretettel fogadtak. Meglepett az intézmény lelkisége. Itt reggel, délben és lefekvés előtt is imádság van. Láttam, hogy a hittanórák a lecsendesedés időszakát is jelentik a gyermekeknek. Jó volt megtapasztalni, hogy a hittan alkalmával milyen fantasztikusan el lehet mondani a Biblia üzenetét, amelyet a kis óvodásaink megértenek.

– Úgy tudom, Szápáron is volt hittanóra. Mi volt a különbség?

– Valóban, Szápáron is volt hittan, de miután a hittanár megtartotta az alkalmat – ami jó volt –, nem volt folytatása. Nekünk, óvónőknek az ottani óvodában nem volt feladatunk, hogy például étkezés előtt imádkozzunk, vagy más formában továbbépítsük azt a tartalmat, amelyet a hittanon kapnak a gyermekek. A bakonycsernyei óvodában azonban ennek nagy szerepe van. A lelkiség nem korlátozódik a hittanra, hanem az egész intézmény szemléletét áthatja. Beszélgetünk a gyermekekkel, nemegyszer bibliai történeteken keresztül tanítjuk és neveljük őket, azaz a keresztény élet alapjait igyekszünk beépíteni a hétköznapjainkba. Gyermekkorom óta vallásos ember vagyok, ezért számomra ez nagyon sokat ad, úgy érzem, mintha mindig ezt kerestem volna.

– Az óvodai korosztály a maga ártatlanságával és nyitottságával egyben a legérzékenyebb korcsoport is. Nagy a felelősség, hogy a gyermekek nevelése úgy történjen, hogy a bennük lévő érzékenység, más szóval istenképűség ne sérüljön, hanem kibontakozzon és továbbtükröződjön…

– Hároméves kor alatt általában a gyermekek számára a szűk család, az apa, anya és a testvérek a fontosak. Az óvodás korosztály már szélesebb körben fedezi fel a környezetét, nyitott a korosztályára, az idősebbekre. Az iskolás korosztály már különbséget tud tenni, mit szeretne, és mit nem, azaz megkülönbözteti az általa vélt jót és rosszat. Egy óvodás ezt még nem teszi meg, hanem minden információt magába szív. Ebben a korosztályban még nincs rossz vagy „gonosz” gyermek, nincs szándékos bántás! Itt ártatlan gyermekek vannak. Az óvodásnak meghatározó, hogy a környezetétől mit tapasztal meg. Így nagyon nem mindegy, hogy mire neveljük óvodásainkat, milyen példát mutatunk a számukra. Óvónőként, de legfőképpen emberként arra kell törekednünk, hogy megértsük ennek a felelősségét, és a jót tanítsuk meg az óvodásoknak. Mivel a gyermek mindent megérez, ez természetesen azt is jelenti, hogy magunkat is folyamatosan a jóra kell nevelni és figyelmeztetni.

– Ez különösen fontos azok számára, akik hátrányos körülmények közül érkeznek az óvodába.

– Valóban. Felelősségünk, hogy megkülönböztetetten figyeljünk arra, hogy ha egy kisgyermek otthon valamit – bármely okból – nem kap meg, mi azt is átadjuk számára. Ez kiterjed a gondoskodásra, szeretetre és a hitre nevelésre is.

– Mire tanították meg önt a gyermekek?

– Legfőképpen arra, hogyan legyek türelmes és békés. Előfordul, hogy valamilyen otthonról hozott gonddal érkezem az óvodába. Ránézek a gyermekek arcocskáira, és valahogy megszűnik minden feszültség, elfelejtődnek a terhek, amik a lelkemet nyomták. A gyermekekkel való együttlét által folyamatosan töltődöm és épülök.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2020. november 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!