Németország saját múltjával való szembenézésében Magyarországhoz képest előre jár. Emlékezetkultúrájában magán hordozza múltban elkövetett hibáit, azok feldolgozására törekszik. Nem leplezi, vitatja a közelmúlt mulasztásait, a felelősség tudatában köztereken és múzeumokban egyaránt emlékeztet és figyelmeztet: a holokauszt ideológiája nem térhet vissza a gondolkodásba. Ezzel szemben Magyarország emlékezetkultúrája jelentős feladatok előtt áll. A szembenézés hiánya, a múlt feltárásának sokféle okból történő folyamatos odázása tartóssá teszi a feldolgozatlanságot, a téveszméket, a hamis ideológiákat. A rendszerváltást követő időben még nem történt meg a konzekvens szembenézés, a különböző érdekeket és érdekeltséget háttérbe szorító feldolgozás.

A Szentendrén, Dunaszerdahelyen és Pécsett bemutatott, 2013. június 17-én Berlinben megnyíló Ámos Imre és a 20. század kortárs összművészeti kiállítás – amely Berlinben a Hol van a te testvéred? címmel valósul meg – centrumában nem a feldolgozatlanság kilátástalansága, hanem az az etikai kérdés került, amely a múlttal való őszinte szembenézés, a nyilvános bocsánatkérés, az emberi élet elfogadása mellett tanúskodik. „Hol van a te testvéred?” – A kérdés ismerős lehet, hiszen Kaintól kérdezte ezt az Úr Ábel meggyilkolását követően. A berlini kiállításon ez a kérdés egy szögesdrótból összeállított installáció segítségével a jelenre vonatkoztatja a bibliai szakasz üzenetét. A szembenézés ugyanis evangélikusként nemcsak Sztehlo Gábor, Keken András vagy számos más segítő, embermentő tevékenységének ismertetésére vonatkozik, hanem a mulasztások, a szolidaritás hiányának beismerésére is. A kiállítás nem egyházi szövegeket, dokumentumokat ismertet, hanem kortárs írók, képzőművészek és zenészek foglalnak állást az élet mellett. A szembenézés a fájdalom elkerülhetetlenségével jár, viszont mindez nem zárja ki a reményt, amely a feldolgozás által új, másokat elfogadó normát nyújthat. Ennek szemléletében fogalmazta meg alkotását Konok Tamás vagy Nádler István. Kézirat formájában írta le gondolatait Ferdinandy György, Kertész Imre és Krasznahorkai László. A kiállításon Fassang László és a Szent Efrém Férfikar zenéjén kívül Dés László alkotása hallható, utóbbi nézhető is, ugyanis Dés László Böröcz András Akasztottak című szoborkompozíciójára írt és a szobrokon előadott zenéjét megfilmesítve is megtekintheti a közönség. A kiállításon a kortárs alkotókon kívül Ámos Imre alkotásai tekinthetők meg.

A kiállítást Fabiny Tamás evangélikus püspök nyitja meg. A megnyitót követően disputára kerül sor Christian Wiese (Frankfurti Egyetem), Fabiny Tamás (evangélikus püspök, Budapest), Isabel Enzebach (Antiszemitizmus Kutatóközpont, Berlin) és Kovács András (CEU, Budapest) részvételével.

A Hol van a te testvéred? című kiállítás az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány, a Collegium Hungaricum Berlin és a Magyarországi Evangélikus Egyház szervezésében valósult meg.

A kiállítás kiáltványa:

1. Az élet tisztelete alapvető, mindenkit megillető és mindenkit a másik tiszteletben tartására kötelező érték.
2. Az európai etika a 20. században sérült; helyreállítása megtörténhet a zsidó-keresztény kultúrára alapozva.
3. Az emberi kreáció magában hordja az egymásért, az emberért és a természetért való felelősségvállalást. A visszaélésektől elzárkózik, az igazságnak ad helyet.
4. Az emberi kultúra felelőssége, hogy elutasítson mindenféle bántalmazást; az erőszakot elítéli, és békességre törekszik.
5. Az individuum nem önmagában áll; szem előtt tartja a közösséget és annak értékeit, és ezek tudatában, a jót keresve dönt.
6. A faji, nemi, származási vagy bármilyen egyéb megkülönböztetéssel szemben az egyenlőség, az egyetemes emberi értékek mellett áll ki.
7. Az egyéni, társadalmi, politikai érdekeken felül áll egy egyetemes norma, amely ezeket meghatározza. Ez a másik ember elfogadásán, az élet tiszteletén alapul.