Balról: Hollós József, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének elnöke, Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Nikolaus Berlakovich osztrák néppárti képviselő, Franz Kirchgatterer osztrák szociáldemokrata párti képviselő és Szili Katalin, a magyar miniszterelnök nemzetpolitikai tanácsadója

Az 1990 óta kétévenként, kezdetben a tiroli Kufstein várában rendezett konferenciát – innen az elnevezés – évek óta Felsőpulyán tartják. Az idei téma az Európai Unió tagországaiba irányuló magyar migráció volt. A tanácskozás a nyugati magyarság legfontosabb rendezvénye, amelyen jelen vannak az anyaországi és a Kárpát-medencei magyarság képviselői is. Idén tizenhét országból mintegy háromszázan vettek részt a konferencián. A magyar, osztrák, német előadók a magyar elvándorlás nyomán keletkező nemzetpolitikai kihívásokat, az integráció kérdését, a nyugat-európai magyar szervezetek helyzetét tekintették át.

Migránsmásság

Az európai migránsválság, a tömeges illegális bevándorlás háttérbe szorította az Európai Unión (EU) belüli, a szegényebb kelet-európai térségből a gazdagabb nyugat-európai országokba irányuló elvándorlás problémáját, amely – s erre nálunk ritkán mutatnak rá – Nagy-Britannia uniós kilépésének (brexit) szintén egyik alapvető oka volt.

Az Európai Unión belüli belső vándorlásnak elsősorban gazdasági, megélhetési okai vannak, s jóllehet az illegális bevándorlásnak is ez az egyik fő mozgatórugója, az előadók egyetértettek abban, hogy a két jelenséget nem lehet összehasonlítani. Míg az EU-n belüli költözés, a munkaerő szabad áramlása az unió négy alapvető szabadságjogának egyike, az illegális migrációra ez nem vonatkoztatható.

Százezres hiány

Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára előadásában hangsúlyozta, hogy azok a magyarok, akik az elmúlt években elhagyták hazájukat, a jobb életkörülmények miatt mentek el. A kormánynak kettős feladata van velük szemben: segíteni kell betagolódásukat a diaszpórába, a nyugati magyar szervezetekbe, másrészt olyan körülményeket kell teremteni az anyaországban, hogy visszatérjenek.

Az EU-n belüli magyar migráció létszámát nehéz meghatározni, mert ma a kivándorlás sokszor nem életre szóló – állapította meg Dickmann Ádám, a Központi Statisztikai Hivatal munkatársa. Tény, hogy az elmúlt években évről évre növekedett a kivándorlás.

A magyarországi magyarok legfontosabb célországa az Egyesült Királyság és Németország, illetve Ausztria. Mellettük Svájc és Hollandia játszik még fontosabb szerepet. 2014-ben – hivatalos statisztikai adatok szerint – kétszázezer magyar állampolgárságú foglalkoztatott volt az EU tagországaiban, de ebből hiányoznak például a „feketén” dolgozók vagy az Ausztriába ingázó magyar munkavállalók.

Az osztrák források hetvenezer hivatalos magyar munkavállalóról tudnak, miközben százharminc-százötvenezer magyar tartózkodik huzamosan Ausztriában. Németországban évente hetvenezer magyar állampolgár jelentkezik be. Brit adatok szerint az Egyesült Királyságban nyolcvanhétezer magyar tartózkodik.

Quo vadis?

Az adatokból kitűnik, hogy a többi keleteurópai országhoz képest, beleértve a nem EU-tagokat is, a hazájukból távozók között a magyarok aránya alacsonyabb. Ausztriában például csak a hetedik helyen állunk, a külföldről érkezettek között a románok, a horvátok, a szerbek, a bosnyákok és a törökök is megelőznek bennünket. Albániából a népességnek csaknem a fele távozott valamelyik nyugati országba. A kivándorlók számát tekintve Bulgária, Románia, Szerbia, Ukrajna, Grúzia, Szlovákia, Ausztria és Szlovénia mind a „magyarok előtt jár”. Míg 2014-ben a magyar népesség 5,3 százaléka távozott külföldre, addig ez az arány Albániában 44,1, Romániában 16,6, Szlovákiában 6,5, Ukrajnában 12,3, Szlovéniában pedig 7,7 százalék volt! Mindezek ellenére a mai Magyarország legnagyobb problémája a rossz demográfiai helyzet mellett éppen az elvándorlás. Évtizedes távlatban hatalmas veszteség ez, és kérdés, hogy a népességfogyás, az értelmiség, a szakmunkások elvándorlása meddig nem okoz pótolhatatlan károkat. Igaz, hogy van bevándorlás is Magyarországra – 2015-ben a bevándorlók száma megegyezett a kivándorlókéval –, de jórészt határon túli magyarok érkeznek egyszerű honosítással, magyar állampolgárokként, s ez a külhoni magyarság számára jelent pótolhatatlan veszteséget.

A nyugati magyarság megmaradásának két fő tartópillére, ahogyan azt Reményik Sándor erdélyi evangélikus költő örök érvényűen megfogalmazta, a templom és az iskola. A magyar kivándorlók gyakran először az egyházakat keresik meg, a kivándorlás „hajótöröttjeivel”, a feketemunkásokkal, az okmány nélküliekkel is legtöbbször az egyházak találkoznak, a betegekkel, a börtönben lévőkkel is ők foglalkoznak – emelte ki hozzászólásában Vencser László katolikus pap, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója.

Bajor iskolapélda

A magyarokkal az a legnagyobb baj, hogy sokszor önszántukból mondanak le identitásukról, a szülők nem helyeznek súlyt arra, hogy gyermekük megtanulja az anyanyelvét, mert – úgymond – „nincs haszna a magyar nyelvnek a gyerekem számára”. Pedig ahogyan Marion Göls bécsi nyelvész mondta: „A magyarokhoz az osztrákok barátságosan viszonyulnak, ezért a magyar nyelvnek a jövőben nagyobb szerepet lehet és kellene kapnia Ausztriában. Többször kellene használni a magyart és a többi kisebbségi nyelvet a médiában és az oktatási intézményekben, mert akkor éreznék a magyarok, hogy a nyelvüket értékelik.”

Több ausztriai előadó is megfogalmazta, hogy Bécsben nagy szükség lenne egy magyar iskolára. Példaként hozták fel a cseheket és a szlovákokat, akik összefogva meg tudták valósítani a bécsi Komensky magániskolát, amely osztrák állami támogatásban is részesül. K. Lengyel Zsolt, a németországi Regensburgi Egyetem Magyar Intézetének igazgatója bajorországi példán mutatta be, hogy a magyar iskola igenis megvalósítható. A bajor tartományi kormány két fontos alapelvet fogalmazott meg: az anyanyelv értékes hozomány, amely nem gátolja, hanem előmozdítja az integrációt. Az anyanyelv ápolása azonban az anyaország feladata, az „anyagi semlegesség” elvét valló bajor állam kivonul ebből a feladatból.

Szülői éretlenség

Létrejött a Bajorországi Magyar Iskola, amely 2014-től jelentős gyakorlati és anyagi támogatást élvez a müncheni főkonzulátus és a Balassi Intézet részéről. 2015-től hat helyszínen háromszáznegyvenöt magyar gyermek részesül magyar oktatásban harminckét oktató közreműködésével. Bajorországban sikerült elismertetni a magyart mint második idegen nyelvet oktatási, illetve vizsganyelvként. Igaz, még nem érettségi tantárgy, de csak azért nem, mert nincs rá igény a magyar szülők részéről. Ha ez az igény megfogalmazódik, ha lesz elfogadott kerettanterv, a magyar is lehet érettségi tárgy, mint ahogy a török, a portugál, a kínai és a lengyel már az. Ahogy az ausztriai magyarnyelv-oktatás bevezetéséhez is „lobbizásra”, erőfeszítésre és főként akaratra volna szükség, Bajorországban is a szülők igényén és a diplomáciai közbenjáráson múlik a siker.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 39. számában jelent meg, 2016. október 2-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.