- Miért döntött úgy az egyház vezetése, hogy megszólítsa a gyülekezeteket ezen az ünnepen?

- Teológiai és történelmi szempontból egyaránt fontosnak tartjuk, hogy különösen a reformáció kezdetének 500. jubileuma előtt állást foglaljunk a szabadsághoz való viszonyunkról. Ugyanakkor tudjuk, hogy 1956. november 4-én bevonult Magyarországra a szovjet haderő és leverte a forradalmat, ami nemzeti tragédiák sorozatát indította el. Egyházunknak is fontos feladata az, hogy őrizze az áldozatok emlékét, s ezért idén november negyedikén, 18 órára áhítatra, gyertyagyújtásra és harangozásra hívjuk az evangélikus templomokba híveinket és persze mindazokat, akik részt kívánnak venni ezen a megemlékezésen.

- Most először emlékezünk meg így a forradalom hőseire?

- Igen. Tíz évvel ezelőtt, a forradalom 50. évfordulójának megünneplésére ellentmondásos körülmények között került sor, a megemlékezést súlyos politikai konfliktusok árnyékolták be, ami korábban nem fordult elő ennek az ünnepnek a vonatkozásában. Azt reméljük, hogy ez az alkalom a gyülekezetekben arra indítja evangélikus testvéreinket és a körülöttük élőket, hogy nagyító alá vegyék a helyi közösség ’56-os történetét, megvizsgálják a 60 évvel ezelőtti események máig tartó hatásait. Úgy gondoljuk, ma is érdemes odafigyelni a hat évtizeddel ezelőtt kinyilvánított szabadságvágy pozitív hozadékaira.

- Az országos egyház hogyan támogatja a helyi gyülekezeteket a méltó megemlékezésben?

- Állami oldalról számos, a megemlékezést támogató pályázat nyílt meg és örömmel tapasztalom, hogy jó néhány helyi, evangélikus közösség él is ezzel a lehetőséggel. A pályázatok egyik fontos célja, hogy ne csupán a központi megemlékezések jelentsék az ünnepet, hanem a helyi közösségek is feltárhassák a maguk 1956-os gyökereit. Természetesen az országos egyház is megad minden segítséget a gyülekezeteknek az alkalmak előkészítéséhez, megszervezéséhez.

- Az aktív, idősebb gyülekezeti tagok jelentős részének még személyes emlékei is vannak, lehetnek 1956-ról. Ugyanakkor a fiatalabb generációkat már igen nehéz megtalálni az újkori magyar történelem üzenetivel. Őket is igyekszünk megszólítani ezen az ünnepen?

- Ezen az ünnepen ez a legfontosabb feladatunk. Az utolsó, vagy talán az utolsó utáni pillanatban vagyunk, amikor még megszólíthatjuk, meghallgathatjuk azokat, akik részesei voltak a forradalomnak. Saját példámból tudom, mekkora hatással volt rám, amikor édesapám elmondta nekem, mit élt át annak idején, október 23-án a Magyar Rádió épülete előtt, amikor az első puskalövések egyike éppen mellette ölt meg egy fiatal lányt. És persze érdekes volt meghallgatni azt is, hogy ez az élmény miféle belső feszültségeket és életre szóló politikai motivációkat eredményezett benne. Rendkívül fontos az, hogy a fiatalok megtudják az idősebb generációktól, hogyan élték meg a magyarok az egyes ember szintjén a forradalmi eseményeket, mert ez számukra is fontos, meghatározó, tudatformáló élmény lehet. Erre is alkalmat kínál a helyi evangélikus közösségeknek az ’56-os forradalom évfordulójának idei megünneplése.