A gyászistentiszteleten részt vettek a hozzátartozókon kívül néhányan a ház, valamint a szomszédos lelkészotthon lakói és munkatársai közül, Fébé egyesületi tagok és dr. Fabiny Tamás elnök-püspök. Major Erzsébet életrajzát és Gertrud Heublein németországi nyugdíjas diakonissza testvér búcsúszavait Görög Hajnalka főnökasszony ismertette.

Ezután következett Veperdi Zoltán nyugalmazott Fébé-lelkész igehirdetése, melyből az alábbiakban idézünk:

Mindenható Istenünk szép, hosszú élettel ajándékozta meg Major Erzsébet testvérünket. Elmenetele azért is megrázó számunkra, mert ő volt az utolsó diakonissza a Fébé-anyaházban. S most, hogy már nincs közöttünk, egy korszak mindenképpen lezárult, nemcsak a Fébé és az egyház történetében, hanem a mi életünkben is. 

Ravatalánál Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt leveléből olvastam Istenünk vigasztaló igéjét: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm 8,14) Itt kell elmondjam, hogy ez az ige hangzott el 1950. november 19-én a pesthidegkúti evangélikus templomban is, ahol Zulauf Henrik Fébé-lelkész Major Erzsébet testvért társaival együtt rendes diakonisszává avatta. S itt arról is szólnom kell, hogy Erzsébet testvér szentelési igéjéül keresve sem lehetett volna jobbat találni. Mégpedig a következők miatt. Ő maga beszélte el nekem egy alkalommal, hogy egyszer hallotta Jézus hangját, aki ezt mondta neki: „Te diakonissza leszel!” (…)

Major Erzsébet testvérünk két nappal a tizennyolcadik születésnapja után, 1941. július 30-án belépett a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesületbe, hogy a kapott elhívása szerint diakonissza legyen. (…)

Most pedig hadd olvassam föl a mai nap újszövetségi igéjét is! Pál apostol ezt írja a Galata levélben: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket…” (Gal 5,1) Mert Erzsébet testvér a Fébében találta meg ezt a szabadságot. Szabadon szolgálni a felebarátnak a Krisztus szeretetéből és szeretetével. S a szolgálatot akkor sem hagyta abba, amikor 2005-ben újra beköltözött az anyaházba. Mindig megtalálta azt, hol segíthet. Hol a járda söprésében, hol a mosogatásban. S arról végképp nem hallgathatok, hogy ezt a kápolnát is mindig ő készítette föl a vasárnapi istentiszteletekre. S akkor is ő segített átrendezni, amikor egy diakonissza testvért búcsúztattunk…

Íme, Erzsébet testvért ezen a földön nem látjuk többé. Amíg élünk, hiányozni fog. Senki nem pótolhatja őt nekünk. De Pál apostol szava vigasztal minket. Mert mi is odaszánhatjuk életünket Istennek, hogy az ő Lelke vezéreljen minket. Akkor mi is Isten fiaivá lehetünk és ezzel együtt az örök élet örökösei is! S akkor Erzsébet testvért újra magunkhoz ölelhetjük majd Isten eljövendő országában! Ámen.