A különös sír, rövid búvárkodás után szomorú történetet tárt fel. Werner von Bülow porosz repülős tisztet a Maroson, egy csónakban szúrták le, 1920. május 8-án. Katonatársával, Schiffer Ferenccel igyekezett hazafelé. Vélhetően hadifogságból menekültek és ezért nem akartak a román hadsereg által ellenőrzött hidakon átkelni Makó felé. A Maros partján találkoztak azzal a két román katonával, akiket megkértek, hogy jó fizetség ellenében, csónakon vigyék át őket a folyó magyar oldalára. A bakáknak azonban megtetszett a német egyenruha és a bakancs.

Werner von Bülow életét egy bajonett oltotta ki, míg társa a dulakodás közben a folyóba esve, úszva tudott elmenekülni. A gyilkosságról Schiffer Ferenc értesíthette a város hatóságait, akik megkeresték a partra sodort holttestet.

A korabeli sajtótudósítás szerint „néma csendben, visszafojtott könnyel és ökölbe szorított kézzel gyászolt az egész város s a gyászolók tömegétől feketéllett az utca...”, miközben az evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra a fiatal tisztet.

Ekkor még éppen csak véget ért Makó rossz emlékű román megszállása 1920. március 29-én. Az emberek fejében pedig már Trianon réme fenyegetett.

1925. július 24-én édesanyja is eljött városunkba. A Marosvidék című lap így írt erről: „Makóra hozta a szíve, hogy halála előtt könnyeivel áztassa azt a hantot, amely alatt fia pihen.”

A ma látható síremléket a makói hölgyek adományából emelték 1925 novemberében. A temetőben Draskóczy Ede evangélikus lelkész és Teszling József ezredes emlékezett meg Werner von Bülow hadnagyról, aki városunk határában lett az első világháború áldozata.

A szerző történész, muzeológus.