Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 
Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom? Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. 
Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj! (Lk 10, 25-37)

Nathan Söderblomhoz, Uppsala érsekéhez, egyszer egy idős földműves ezzel a kérdéssel fordult:

– Érsek Úr, ön szerint hogyan áll az üdvösség története? 
– Hogy érti ezt barátom? – kérdezett vissza az érsek. 
– Úgy gondolom, hogy a világ története három nagy korszakra oszlik, és mi most a második és harmadik között vagyunk.

Az érsek figyelmesen hallgatta az öreget, réges-régen megfogalmazott gondolatokat halott kicsengeni a szavaiból. A 13. században élt szerzetes, Fiorei Joachim volt az, aki három nagy világkorszakot különböztetett meg: az Atya, a Fiú és a Szentlélek korszakát. Ez utóbbinak a kezdetét saját korára, 1260-ra tette. Ekkor indul a harmadik világkorszak, a Szentlélek új kitöltésével, vagyis az új Pünkösddel.

Aztán az öreg így folytatta mondandóját:

– Az első a papok korszaka volt, csakhogy érsek úr, az önök korszaka lejárt. Ezt követte a léviták korszaka, a tanítóké, professzoroké, teológusoké, akik az írást magyarázzák.

– Mi van még hátra, mi következik most? – tette fel a kérdést az öreg, majd rögtön meg is válaszolta: 

– Az irgalmas samaritánusok kora. A laikusoké, akik az élet országútján járnak, ahol meglehetősen nagy a forgalom. Ott segítenek az emberek profán gondjain, profán eszközökkel, szeretetből, irgalommal.

Az érsek ámulattal hallgatta az idős parasztembert, akinek szavai nem maradtak hatástalanok. Söderblom ezután az ökumenikus mozgalom elindításával mindinkább azon fáradozott, hogy az egyházakat megosztó hierarchikus és tanításbeli vitákat félretéve, mindinkább az „életgyakorlás” felé történjen elmozdulás.

Ez az elgondolkodtató történet Fiorei Joachimról, a bölcs öregemberről, és az uppsalai érsekről a Szentlélek munkájának három fontos jellemzőjét tárja elénk.

Folytatás a KötőSzó blogon.