Ennek egyik oka az, hogy közösségünk igen színes és sokrétű tevékenységének irányítása rendkívül nagy terhet rótt lelkészünk, Györfi Mihály vállára, aki lelkiismeretesen, szeretettel, Istentől kapott bölcsességgel végzi szolgálatát. Másik oka pedig az, hogy amikor pár év múlva nyugdíjba megy, egy olyan utódnak akarja átadni a stafétabotot, aki ugyanúgy, mint ő, Isten akaratában járva pásztorolja tovább a gyülekezetet. Nos, így merült fel Malik Péter Károly személye, aki – miután befejezte teológiai tanulmányait – Lucfalván kezdte meg lelkészi szolgálatát.

Azt követően, hogy eltelt – az egyházi törvények által előírt – idő, maga is dönthetett szolgálata helyének megválasztásáról. Gyülekezetünk meghívta őt második parókus lelkésznek. Elkezdődött tehát az ezzel kapcsolatos hivatalos procedúra. De nem volt ez olyan egyszerű és akadálymentes, mint ahogyan azt először gondoltuk. Sok megelőző imádság után fogalmazódott meg a meghívás gondolata, amire Istentől azt a választ kaptuk, hogy tegyük meg ezt a lépést, de menet közben voltak olyan emberi tényezők, amik folyton megkérdőjelezték, megnehezítették, elbizonytalanították az elhatározásunkat. Nem felejtem el azokat a presbiteri üléseket, amelyek alkalmával mindannyian harcoltunk. Többször, emberi szívvel, reményvesztettnek tűnt az ügy, és még a visszalépésnek a gondolata is felmerült. Mindannyiunknak nagy próba volt ez. Azt azonban soha nem hagytuk figyelmen kívül, hogy Isten mindenható, felette van mindennek, az utolsó szó az Övé. Végül, ezeknek harcoknak, a sok imádságnak és a folyamatos Isten akaratára való tekintésnek az lett az eredménye, hogy eljött ez a nap, amikor megélhettük Malik Péter gyülekezetünkbe való beiktatását.

Vasárnap délután már három óra körül kezdtek érkezni a vendégek, akiket az előtérben friss pogácsa, kávé, frissítő innivaló fogadott. Mire elkezdődött az ünnepi istentisztelet, közel kétszázan foglalták el helyüket. Természetesen a kettes termet is meg kellett nyitni, hogy mindenki beférjen.

A beiktatást végző szolgálattevők, Zsarnai Krisztián esperes, Györfi Mihály gyülekezetünk lelkésze és Bozorádi András, az Emmaus Gyülekezet lelkésze, esperes-helyettes vezette le az alkalmat. A beiktatásra tizenegy Luther-kabátos lelkész, ill. még Nyírtelekről a testvéregyházakból a református lelkész és a római katolikus plébános is megérkezett.

A hivatalos procedúra keretében először Zsarnai Krisztián mondta el köszöntő beszédét. Rendkívül magával ragadó volt az a gondolatsor, amit köszöntésében előadott.  Hiteles bizonyságtétel lehetett azok számára, akik ott voltak és hallották őt arról, hogy mit jelent valóban az Úr Jézus kegyelmében élni, mit jelent valóban megtérni, valóban a kezébe letenni az életünket, és mit jelent valóban engedni, hogy vezesse az életünket. Zsarnai Krisztián beszélt arról is, hogy egy lelkésznek sokszor polihisztornak kell lennie, ugyanis értenie kell a gyülekezet lelki vezetése mellett a gazdasági dolgokhoz, a  menedzsmenthez, a PR-feladatokhoz is, de a legfontosabb küldetése az Ige hirdetése, az Igéhez való hűsége. Megemlítette azt a szomorú tényt is, ami a mai világunkban tapasztalható, hogy több tradicionális múlttal rendelkező hivatás tekintélye nagymértékben csorbult. Ilyenek többek között az orvosi, a pedagógusi, a lelkészi munka. Sokszor megkérdőjelezi a világ a hitelességüket. Esperes úr arra hívta fel Malik Péter és a mi figyelmünket, hogy úgy kell élnünk, szolgálnunk, hogy az Igét, az Isten hitelességét ne lehessen kétségbe vonni. Mindent az Igére támaszkodva és Isten dicsőségére tegyünk.

A köszöntő beszéd elhangzása után Zsarnai Krisztián esperes úr megkérte Bánszky Istvánt, gyülekezetünk felügyelőjét, hogy adja át Malik Péter Károlynak a gyülekezet meghívó levelét, amelyet aztán esperes úr maga nyújtott át a beiktatott lelkésznek.  Ezután Zsarnai Krisztián hivatalosan is beiktatta tisztségébe. A folytatásban új lelkészünk fogadhatta egyesével az ünnepségen részt vevő többi lelkész áldását egy-egy Ige kíséretében. Majd a lelkészek közösen elénekelték az ősi Confirmát, amit rendkívül felemelő érzés volt hallani.

Gyülekezetünk újdonsült lelkészének igehirdetése következett, aminek az alapigéje a következő volt: „...Ő így szólt: Jöjj!” (Máté 14,29). Ez az igeszakasz arról szól, amikor Jézus a vízen jár, a tanítványok ezt látva megrettennek, de Ő megnyugtatja, biztatja őket, hogy ne féljenek. Péter ekkor így szól hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen. Mire Ő így szólt: »Jöjj!«” Malik Péter igehirdetése és az Igével szorosan összekapcsolódó bizonyságtétele is magával ragadó volt. Jó volt hallani, és megtapasztalni, hogy Isten milyen csodálatosan munkálkodik mindenhol; hogy emberi értelemmel fel nem fogható módon vezet mindenkit személyesen, hogy aztán a szálakat kibogozza, és ahogyan Péter is fogalmazott a kereszt metszéspontjában valóságos és világos legyen a szándéka, az akarata. Megtudhattuk azt is, hogy Malik Péternek és a volt lucfalvai gyülekezetnek sem volt könnyű meghozniuk ezt a döntést. Annak idején ott kapott szolgálatot a Kis-Zagyva völgyében a Mindenhatótól, most pedig ide hívta őt a Teremtő.  Péternek is keményen meg kellett vívnia a szent harcot, hogy meglássa, valóban mit akar Isten az életével. Mindezek tudatában olyan jó elmondani azt, hogy a „küzdelem” során folyamatosan imádkoztunk, könyörögtünk egymásért. Számomra megható volt, hogy a lucfalvai gyülekezetből is sok testvér jött el erre az alkalomra.

Malik Péter igehirdetése után a forgatókönyvnek megfelelően Márföldi István egyházmegyei felügyelő vezetésével az egybegyűlt közösség közgyűléssé alakult át. A két napirendi pontnak megfelelően először a jegyzőkönyvvezető a jegyzőkönyvben rögzítette azt a tényt, hogy Malik Péter Károly lelkészt beiktatták hivatalába. Második napirendi pontként pedig a köszöntések követték egymást.

A személyes köszöntések sorát Adámi László nyíregyházi lelkész kezdte, aki az EKE, illetve a Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye nevében kívánt sok sikert és áldott szolgálatot Péternek. Őt követte a monori lelkész, aki néhány mondatban visszatekintett a korábbi évekre, amikor Péter hitélete kezdődött Monoron, a szülővárosában.

A nyírteleki református lelkész köszöntőjében a jó kívánságok mellett annak az örömének is hangot adott, hogy a két felekezet közeledését, épülését szolgálhatja az új lelkész személye.

A nyírteleki római katolikus plébános is sok szeretettel kívánt minden jót Péter új munkájához. Ezután következett lelkészünk, Györfi Mihály meleg, szeretetteljes köszöntése. Az ő szavai kicsit rendhagyóbbak, eltérőbbek voltak az előzőeknél, ugyanis nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy Malik Péter nemcsak gyülekezetünk új lelkésze, hanem Misi bácsi veje is. Megindító volt hallani a visszaemlékezését arról az alkalomról, amikor Péter megkérte tőle Eszter lánya kezét. A megható pillanat mellett pedig mindannyiunk arcára mosolyt csalt az a szójáték, ami az apostoli, ill. az após-toli gyülekezetről szólt.

A lelkészek köszöntésének sorát Kulcsár Márton, Lucfalva új lelkipásztora zárta. Kedves volt tőle az a vidám megjegyzés, hogy addig, amíg a fizikus végzettséggel is rendelkező Péter volt ott szolgálatban, mindig fizikával kapcsolatos példákat hozott elő, ezentúl pedig Márton, lévén történész is, történelmi példákkal fog alkalmasint előhozakodni az igei magyarázatok kapcsán.

Bánszky István, gyülekezetünk felügyelője is csatlakozott a köszöntők csokrához és hálás, örömteli szívvel köszönte meg Istennek azt, hogy eljöhetett ez a pillanat.

Ezután a csoportok köszöntése következett, amit a Kisvárda gyülekezet kezdett el egy verssel és egy énekkel. Őket követte a görögszállási cigánymisszió éneke. Közösségünk asszonyköre zárta a sort szintén két szép énekkel. Szívmelengető volt számomra, hogy amikor hangzottak az énekek, akkor nemcsak a köszöntők énekeltek, hanem a köszöntött Malik Péter is és mindenki más, többek között én is, akik ismertük az énekeket.

Az ünnepi közgyűlés végén egy közösen elmondott asztali imádsággal megkezdődhetett a vacsora elfogyasztása, ami nagyon ízletes töltöttkáposzta volt. A gyülekezetből néhány asszony testvér készítette. Jó volt beszélgetni, megtapasztalni a testvéri közösséget evés közben is. Az estébe nyúló délután végén pedig lassan mindenki hazaindult.

Azt gondolom, hogy egy igen tartalmas, lélekben rendkívül gazdag, áldott délutánon vehettünk részt vasárnap. Imádságos szívvel kívánom, hogy a lelki értelemben vett „vízen járás” valóság lehessen lekészeink szolgálatában és életükben. Isten gazdag áldását kívánom ehhez.

A szerző a gyülekezet presbitere.