Mályusz Elemér (1898–1989) százhúsz éve született. Neve elsősorban a Mályusz–Szekfű vitáról ismert. A történész némileg kétes hírnevet szerzett A vörös emigráció című művével (1931), amely német és angol nyelvterületen lényegesen nagyobb visszahangot keltett, mint hazájában. Pedig Mályusz Elemér munkássága nem csak hatalmas, de igen sokrétű is. Maradandót alkotott a magyar középkor és a középkori polgárság kutatásában, kihagyhatatlan gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti eredményeket mutatott fel, megalapozta a magyar népiségtörténeti tanulmányokat, evangélikusként – talán egyfajta „sérelmi” nézőpontból – kiváló könyvet írt a magyarországi protestánsok életét meghatározó türelmi rendeletről (1939). Élete fő művei talán a Thuróczi-krónika kutatása (1966, 1967) és a Zsigmond kori oklevéltár (1951–1978) elkészítése. Mindemellett – ’45-ben kényszernyugdíjazva és a ’48 utáni hatalom üldözöttjeként – nagy szolgálatot tett az evangélikus egyháznak. Félreállítva már „nem tudott kárt okozni a népi demokráciának”, ám annál nagyobb hasznot szerzett egyházának. Az Evangélikus Országos Levéltárba száműzve megalkotta az első levéltári, majd könyvtári koncepciót. Begyűjtötte az államosítások nyomán gazdátlanná vált iratokat és könyvtári egységeket, javította, pótolta és rendezte a jegyzékeket, és megszervezte az első egyháztörténeti konferenciát. Gyarapítási koncepciója – olyan gyűjteményt létrehozni, amely minden fontos témát felölel az evangélikusság kutatói számára – ma is időszerű és követendő.

Az emlékülést november 29-én az MEE és az EOGY szervezte. Prőhle Gergely, az egyház országos felügyelője köszöntője után Czenthe Miklós levéltárvezető és Hubert Gabriella igazgató arról a hatalmas és szenvedélyes munkáról beszélt, amelyet Mályusz Elemér az evangélikus gyűjteményben végzett.

A Tóth Gergely történész (MTA TTI) által moderált izgalmas kerekasztal-beszélgetés keretében, amelynek résztvevői Soós István történész, a Mályusz-hagyaték gondozója és Hatos Pál történész (Kaposvári Egyetem) voltak, szó esett Mályusz és a hatalom viszonyáról, a Szekfű–Mályusz vitáról, Mályusz Elemér történészi világlátásáról és az őt erősen meghatározó evangélikus és felső-magyarországi gyökerekről. A magyar historiográfia még adós Mályusz Elemér életművének teljes feldolgozásával, de egyre világosabb, hogy „míg a törpe vádlók és irigy tanítványok sírkövei is elpusztulnak, az ő életműve élni fog”.

Az emlékülés előadásai és Mályusz Elemér munkásságának méltatása várhatóan a Credo 2019/1. számában lesz olvasható.