Magában elmondta az asztali áldást és közben hála töltötte el, hogy van mit az asztalra tenni, és a porzsáva is elkerüli házuk táját. Az asszony kiment a kamrába, hogy a szityőből lisztet vegyen a kenyér dagasztáshoz. Ahogy lehajolt, hirtelen fájdalmat érzett. Szólt is az urának, hogy úgy érzi, menni kell. Józsefet mintha balha csípte volna meg felugrott, s otthagyva a früstököt sietve lépett ki az utcára. A szomszéd rá is káltott.

– Há olyan sebtiben? 

– A bábához – válaszolta, de bajsza alatt még hozzá tette: – Ez meg minek kajabál!

1926. január 20. volt, mikor Katalin két fiú után egy egészséges kislányt hozott a világra. Egy hét múlva Hajdú József meghatódva állt feleségével és a keresztszülőkkel az iregszemcsédi római katolikus templom keresztelőkútjánál. A plébános érces hangját visszhangozták a hideg templom falai: „Margit! Keresztellek téged az Atyának, Fiúnak, és a Szentléleknek nevében! Ámen!”

Hamar eljött az ideje, hogy Margitkát szülei beírassák az iregpusztai elemi iskolába. Az eszes, szorgalmas kislány kitűnően végezte az elemit. Lévén édesapja jómódú fölműves, a tamási polgári iskolában folytathatta tanulmányait. Jó előmenetele töretlen volt, és elhivatottságot érzett a tanítói pályára. A dombóvári, majd a cinkotai Tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Így került egyre messzebb a szülői háztól, de erős szálak kötötték családjához, szülőfalujához, a tolna megyei tájszóláshoz és katolikus hitéhez. Nem véletlen hát, hogy mindenképp vidéki tanító szeretett volna lenni. 1948-ban kapta meg oklevelét és egy év múlva álláshirdetésre érkezett Nagytarcsára. A falu szélén színes népviseletes leánykák libákat legeltettek. A látvány úgy lenyűgözte, hogy már ott eldöntötte, elvállalja az állást.

A Tolnai Klári színművésznőre emlékeztető tanító nénit hamar megszerették a gyermekek. Pár évvel később egy fiatal tanító, Molnár Lajos érkezett a falunkba. A fess fiatalember felfigyelt csinos kolleganőjére, hamarosan el is jegyezték egymást és 1953 decemberében megesküdtek. A lelkes tanítóházaspár a tanítás mellett elkezdte kutatni a falu történetét és néprajzát. Gyűjteményük kinőtte lakásukat, így azután 1960-ban megkapva a volt népfőiskola egyik épületét, megalapították a Nagytarcsai Falumúzeumot. Lajos bácsi engem is tanított és mikor elindította a honismereti szakkört, egyből én is tagja lettem. Így alkalmam adódott, hogy közelebb kerüljek a Molnár házaspárhoz. Gyakran jártam náluk, és Margit néni viccesen mindig Angyal Bandinak szólított.

Az elmúlt szocialista rendszerben a pedagógusok nem gyakorolhatták hitüket. A rendszerváltás után Margit néniék rendszeresen látogatták a katolikus és evangélikus istentiszteleteket. Mikor egészségi állapotuk miatt már nehézkessé vált a templomba járás, a közelben lakó Kovács Pál, vagy én vittem őket a templomba kocsival. Pali felesége, Eszter is nagy szeretettel viselte gondjukat. Lajos bácsi halála után minden vasárnapi istentisztelet előtt kivittem a temetőbe. A sír melletti padon üldögélve Margit néni sírdogálva emlegette, milyen áldott jó férje volt neki Lajos bácsi. És valóban, valahányszor velük voltam, Lajosbácsi mindig így szólította: „Margitkám, édes!”

Egyedül maradva telefonon tartotta kapcsolatait, és délelőttönként volt tanítványa, Ördög Teri gondoskodott róla. Amikor már nem tudta elhagyni az ágyat, csak akkor tudtunk bejutni hozzá, ha Teri ott volt. Újságunkba írt cikkeket és ennek kapcsán készültünk egy hangfelvételre, melyen maga mutatta volna be múzeumunk néprajzi gyűjteményét.

2019. január 11.-e reggelén, Teri ahogy belépett az előszobába, szokása szerint hangosan jó reggelt kívánt. Válasz nem érkezett, és ő lélekszakadva jött értem. 

Margit néni összekulcsolt kézzel feküdt az ágyán, arca nyugodt, kisimult volt. Az Isten nagy kegyelme, ami csak keveseknek adatik meg, hogy az élettel betelve, Lajos bácsi után vágyakozva, szépen átszenderült az örökkévalóságba. 

Requiem aternam dona eis Domine: et lux perpetua luceat eis. (Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik.)