Gondolatai napjainkban aktuálisabbak, mint keletkezésük idején. Képesek vagyunk-e a megvalósításukra? King még a saját házát ért bombatámadás után is a következő szavakkal csillapította fegyverekkel odaérkező több száz fekete hívét: „Szeretnünk kell fehér testvéreinket, bármit tesznek is ellenünk. Tudtukra kell adnunk, hogy szeretjük őket.” Szavainak és a könyvben összegyűjtött beszédeinek semmi más nem adhat komolyabb hitelt, mint az, ahogyan és amiért élt és meghalt.

Szegregált rasszban

Az erőszakmentesség apostolának nevezett tiszteletes 1954-ben, huszonöt éves korában vált az amerikai feketék polgárjogi mozgalmának első számú vezetőjévé. A faji megkülönböztetés miatt akkoriban a feketék rosszabb munkakörülmények között, alacsonyabb bérért dolgoztak, mint a fehérek; csak a nekik fenntartott, alacsony színvonalú iskolákba járhattak; a legtöbb étteremben, közintézményben, üzletben – ha egyáltalán beléphettek – csak a számukra kijelölt hátsó bejáraton közlekedhettek, csak elkülönített asztaloknál étkezhettek. A buszokon csak a hátsó ülésekre ülhettek, és azokat is át kellett adniuk, ha a fehéreknek fenntartott helyek megteltek. Ráadásul a déli államokban szinte nyíltan, következmények nélkül gyilkolhattak feketéket rasszista fehérek, mert a kizárólag fehérekből álló esküdtszék – esküdtszéki tag ugyanis csak regisztrált szavazó lehetett, a feketéktől azonban a szavazati jog gyakorlását is megtagadták – rendszeresen felmentette őket. „Márpedig amíg nem gyakorolhatom a szavazáshoz való alkotmányos jogomat, addig nincs hatalmam a saját életem felett, nem határozhatom meg a saját sorsomat, hiszen mások határozzák meg helyettem, olyanok, akik szívesebben látnak szenvedni, mint boldogulni” – mondta King.

A tiszteletes hatására a feketék országszerte buszbojkottokkal, a szegregációs szabályok tüntetésszerű megszegésével, erőszakmentes demonstrációkkal, sztrájkokkal tiltakoztak a hátrányos megkülönböztetés ellen, embertelen gyűlöletet és agressziót váltva ki ezzel a magukat felsőbbrendűnek tekintő fehérekből. A mozgalom résztvevőit és családjukat rendszeresen bántalmazták, börtönbe zárták, munkahelyükről elbocsátották őket, templomaikat, házaikat felgyújtották. Volt, hogy éles fegyverekkel, vízágyúkkal, rendőrkutyákkal támadtak rájuk, vascsövekkel, téglákkal, mindenféle rögtönzött fegyverrel verték őket.

Tízévnyi tiltakozás

Ők azonban, mivel elkötelezték magukat az erőszakmentesség mellett, nem támadtak vissza: Martin Luther King egy 20. századi Golgotára hívta az afroamerikaiakat, akik – King mélyen keresztényi prédikációinak hatására – hittek abban, hogy szenvedés-áldozatuk és ellenségük iránti szeretetük felébreszti a fehérekben az emberséget, és elhozza számukra egy emberhez méltóbb élet reményét.

A következő kilenc évben országszerte folytatódó folyamatos tiltakozások hatására 1964-ben Lyndon B. Johnson elnök aláírta a polgárjogi törvényt, amely megszüntette a szegregáció minden formáját, és egyenlő jogokat biztosított a feketéknek, majd 1965-ben elfogadták a szavazati jogot biztosító választójogi törvényt is. Ezt követően King kritizálni kezdte az Egyesült Államok részvételét a vietnami háborúban, az ország gyarmatosító háborújának nevezve, amely szemben áll erőszakmentes elveivel. 1968-ban pedig a vezetésével szerveződött a Szegény Emberek Mozgalma, amely a gazdasági és szociális igazságtalanságok ellen lépett fel.

King 1968. április 3-án mondta el utolsó beszédét, amelyen átsejlik egy döntés. Amióta kritizálni kezdte a vietnami há- borút, az őt érő életveszélyes fenyegetések egyre valóságosabbá váltak. A beszédben burkolt üzenetben készítette fel híveit saját halálára, és közölte az őt megfenyegetőkkel, hogy – Isten akaratának engedelmeskedve – folytatja tevékenységét: „Sokáig szeretnék élni, mint bárki más. De most nem aggódom emiatt. Csak Isten akaratát akarom teljesíteni. És ő megengedte, hogy felmenjek a hegyre. És körbenéztem, és megláttam az ígéret földjét. Talán nem jutok el oda veletek, de azt akarom, hogy tudjátok, hogy népünk egy emberként lép majd be oda. Ezért boldog vagyok ma este. Nem aggódom semmi miatt. Nem félek senkitől, mert szemeim látták az Úr eljövetelének fényességét!”

A beszédet követő nap estéjén lőtték le. Feltételezett gyilkosát kilencvenkilenc év börtönre ítélték, de a „magányos gyilkos” teóriáját sokan megkérdőjelezik. A legvalószínűbbnek az a vélekedés mutatkozik, mely szerint pénzügyi érdekcsoportok ölették meg Kinget azért, mert a vietnami háború ellen hangolta az amerikai népet, és mert attól tartottak, hogy a Szegény Emberek Mozgalma – amely immár mindenféle származású ember érdekeit képviselte – olyan támogatottságot hozott volna neki, amely révén az ő hatalmukat is megingathatta volna.

Reménysugárként

A mai globális krízishelyzetben könynyen a félelem kábulatába esünk, hitünket Krisztus helyett a fegyverekbe, jól védett országhatárokba helyezzük, mert kételkedünk abban, hogy szeretetünkkel képesek vagyunk legyőzni a háború démonából kiáradó halált. Ahogy a téli napforduló közeledtével csökken a napfényes órák száma, úgy a világban zajló események is egyre sötétebb árnyékot vetnek a jövőre.

De fontos látnunk: nem véletlenül ünnepeljük a karácsonyt épp az évnek ebben a szakában. Ahogy a János-evangélium prológusában olvashatjuk: „A világosság a sötétségben fénylik...” Jézus, a fény, a szeretet is sötétségben, a legnagyobb terrorban – gondoljunk csak a Heródes által elrendelt gyermekgyilkosságokra – született. Ugyanígy képes megszületni bennünk a félelem, a gyűlölet és a kétségek legmé- lyebb sötétségében is, ha törekszünk arra, hogy szállást készítsünk neki szívünkben.

Ebben lehetnek segítségünkre a könyvben összegyűjtött prédikációk, amelyek Martin Luther King idején már bizonyították, hogy korábban elképzelhetetlennek hitt változásokat képesek elindítani az ember belső világában és társadalmi szinten egyaránt, és amelyek összefüggenek az erővel, amelyre a könyv címe is utal.

Ez a hatalmas erő képes volt arra, hogy Gandhi mozgalmán keresztül felszabadítson egy kontinensnyi méretű országot a brit elnyomás alól, hogy Martin Luther King mozgalma által új mederbe terelje az Egyesült Államok történelmét, hogy véget vessen az apartheidnek Dél-Afrikában, és még hosszan sorolhatnánk.

A modern kor szörnyűségei között reménysugárként világít az erőszakmentesség szellemisége, amely olyan változásokat volt képes előidézni, amilyeneket erőszakkal és világi hatalommal nem lehetett volna. A történelem formálásának ez a merőben új lehetősége – bár Krisztus életében már találkozhattunk vele – csak a 20. században kapott erőre, és vált a társadalom közösségi szeretetfegyverévé.

Történelmi távlatból nézve az erőszakmentesség még csak csírázik, a szárnyait bontogatja. Mégis – eddigi eredményeit látva – okkal remélhetjük, hogy kiteljesedésének idején képes lesz akár a legvé- resebb háborúk megfékezésére is. Hogy miként, azt még nem tudjuk, de Gandhi előtt sem tudta senki, hogyan szabadulhat fel India.

„Az erőszakmentesség középpontjában a szeretet áll” – mondta Martin Luther King. Szívünkbe kell tehát fogadnunk az erőszakmentesség magvait, gondolkodásmódunk, kultúránk részévé kell tennünk őket, hogy kihajtsanak, és útmutatást adjanak nekünk a jövő nehézségei és lehetőségei közepette. Az erőszakmentesség lényegét adó szeretet pedig hittel és erővel töltsön el minket akkor is, ha a szenvedés keserű poharát kell kiinnunk.  

Martin Luther King Jr.: Erő a szeretethez, 208 oldal, 135 × 215 mm. Casparus Kiadó Kft., Budapest, 2015. Ára 3500 forint.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 81. évfolyam, 3. számában jelent meg, 2016. január 24-én. 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.