A százötven fős találkozón tapasztalt szolgálattevők és egy éve szolgálatba állt, új tisztségviselők tanulhattak egymástól. Cserhátiné Szabó Izabella igei gondolatait követően Fábri György felügyelő alapvetésében szó esett a szervezeti teológiai megalapozásának fontosságáról, az egyházközségek gazdasági önállósodása felé vezető út lépéseiről.

Fabiny Tamás püspök a színvonalas igehirdetések mellett két szentségünk komolyanvételére hívott – ökumenikus viszonylatban is. Élénk megbeszélés követte a lelkészi életpályamodell (LÉM) gyakorlati kérdéseiről szóló bemutatót, melyen Krámer György és Kendeh K. Péter válaszolt az aktuális felvetésekre.

A Friss szemmel a szolgálatról című beszélgetés keretében három különböző korú és szakmai háttérből érkező világi szolgálattevő mutatkozott be. A püspök-moderátor mikrofonja előtt Csengeri Tamás egyházkerületi másodfelügyelő, Papp Zoltán gödöllői felügyelő és Harmati Dóra kelenföldi presbiter vallott családi kötődéseiről, a gyülekezeti tagok motiválásáról és az egyházi életről, ami több mint hobbi.

A gyülekezetépítési szekcióban résztvevők Bence Imre vezetésével beszélgettek a leépülő, stagnáló, épülgető és lendületesen épülő közösségekről, majd arra a kérdésre keresték a választ, hogy „Mit kíván a magyar lelkész a felügyelőtől?” (és viszont).

Béres Tamás a környezetileg fenntartható és megújuló egyházról szólva felhívta a figyelmet az Ararát Teremtésvédelmi Munkacsoportra, amely elkötelezetten munkálkodik világunk épségének megőrzésén és a személyes felelősségvállalás növelésén.

Gáncs Péter a gyülekezeti munkatársképzés új, professzionális modelljéről szólva hívogatott a budapesti helyszínen hat szombati napon megszervezendő képzésre, amely komoly lelki alapozás mellett szakági bontásban folyik majd. Benyó Balázs és Kocsis István az infrastruktúra és fenntarthatóság szempontjából szólt a jövő gyülekezetéhez vezető út építéséről.

Az úrvacsorás záró istentisztelet Fabiny püspök és a helyi lelkészek, Szilák-Túri Krisztina és Györgyi Zsolt szolgálatával zajlott, középpontjában a szolgálatra való felövezés témájával.

Tizenkét északi kerületi teológus biztosította a találkozó gördülékeny lebonyolítását. Egyikük a találkozó résztvevőit szólaltatta meg:

Egy missziói gyülekezet munkatársa bizakodva tekintett a nap programpontjaira; megemlítette, örül neki, hogy két évvel ezelőtt megünnepeltük a reformáció 500. évfordulóját, de az egyház most már készen áll arra, hogy előre nézzen, és a jövővel foglalkozzon.

Egy községi lelkészt az a gondolat foglalkoztatta, hogy 2020 az úrvacsora éveként milyen változásokat hozhat a gyakorlatba. Kiemelte, hogy ebben a témában is határozott identitás kialakítására van szükség. Véleményével egyetértve egy másik település felügyelője hangsúlyozta: jó lenne, ha mindenhol lehetne mindig úrvacsora, de nem szabad hagyni, hogy automatizmussá váljon.

Az egyház pénzbeli fenntartásáról megoszlottak a vélemények: van, aki gyülekezeti tapasztalatai alapján el tudja képzelni, hogy egyházunk önfenntartóvá váljon a jövőben, de akadt olyan is, aki szkeptikusabb volt a kérdésben. Abban azonban a megkérdezettek egyetértettek, hogy a gyülekezetekbe is el kell vinni ezeket az információkat, ezeket az előadásokat, amelyek szembesítenek minket az Magyarországi Evangélikus Egyház anyagi valóságával.

Egy fiatal lelkész azt remélte, a találkozón az északi kerület lelkészei és felügyelői kicsit jobban megismerhetik egymást – reménység, hogy az ismerkedés mellett egy elhivatott közösség hosszú távú munkája vehette most kezdetét, melynek célja a jövő iránti felelősségünk vállalása.