Már a Révfülöpre tartó vonaton megkezdődött az ismerkedés a szervezők és gyerekek között. A hosszú utazást követően jó volt megjáratni a lábainkat a gyönyörű Balaton-parti focipályán. Az első edzést egy olyan játék követte, melynek keretében a nem vonattal utazókkal is megismerkedhettünk.

A nap keretét az áhítatok adták, melyeken az elhangzott igehelyek mindig kapcsolódtak valamilyen formában az összetartáshoz, ily módon a focihoz is, mely hozzájárult a jó tábori közösség kialakulásához.

A délelőtti és délutáni fociedzéseken kívül több közösségi programot is rendeztek a szervezők. Számomra a foci-világbajnokságok eredményeivel, játékosaival és csapataival kapcsolatos vetélkedő volt a legizgalmasabb. De nagyon hasznosnak bizonyultak a közös beszélgetések is. Különösen érdekes volt, amikor a csapatszellem és magabiztosság kérdését jártuk körbe a focival kapcsolatban.

Bár nem volt kánikula a tábor hetében, de azért a balatoni fürdés és a jól megszokott vízilabdázás sem maradhatott el. A maradék szabadidőben lehetett a központban levő kispályán focizni, és a pingpong- és csocsómeccsek sem hiányozhattak. Nagyon hangulatos volt a közös éneklés, gitározás a csütörtöki tábortűznél.

Az edzéseket mindennap játék követte, csütörtökön pedig megkezdődött az ötcsapatos bajnokság, melyen a kék (francia), piros (spanyol), fehér (angol), zöld (német) és sárga (brazil) csapat vett részt. Habár a világbajnokságot a franciák nyerték, a révfülöpi tornán végül az angol csapat diadalmaskodott.

Igazán tartalmas hetet tölthettünk együtt Révfülöpön. A focis élményeken túl talán csak a közösségi együttlétek voltak jobbak. Azt hiszem, mindenki azzal az érzéssel jött haza, hogy jövőre találkozunk megint Révfülöpön.

Erős vár a mi Istenünk, Erős Vár a mi csapatunk!

A szerző a Budapest–Fasori Evangélikus Gimnázium 8. B osztályos tanulója.