Egyházunk férfimissziós referense, Koháry Ferenc lelkész szerint a nagyon régóta működő női misszió mellett a férfiak lelki támogatásának kérdése sokáig elhanyagolt terület volt. A kilencvenes években osztrák és német minta nyomán kezdte el felmérni a hazai férfikörök helyzetét. Véleménye szerint a férfiaknak nagy szükségük van erre a misszióra, mivel a munkájuk során nagyobb eséllyel találkoznak egyházon kívüliekkel, keresőkkel, érdeklődőkkel, mint – esetleg a szülés miatt otthon helytálló – feleségük. Így könnyen szembesülhetnek a kereszténységet érintő kérdésekkel. Ahogyan Koháry Ferenc fogalmazott: „Fontos, hogy ezekre a kérdésekre adott válaszok biblikusak és korszerűek legyenek.”

Gyümölcsöt hozó segítség

Ittzés István nyugalmazott evangélikus lelkész számos alkalommal szolgált már férfimissziói alkalmakon, csendeshéten. A korábbi érdi lelkipásztor úgy tapasztalja, hogy bizonyos kérdésekről csak egymás között tudnak beszélni a férfiak. „Úgy látom, hogy valóban szükség van arra, hogy az egyházban legyenek olyan csendesnapok, -hetek, amelyeket férfiaknak szerveznek. Mert vannak kifejezetten férfiproblémák – természetesen korcsoportól függően mások és mások –, amelyeket nem szívesen hoznak elő, ha nők is jelen vannak. Hiszen ezek gyakran éppen a másik nemhez való viszonyulás kérdései, a hűség kérdései… Vannak jellegzetesen »férfibűnök«. Sajnos ezekről sem lehet olyan nyíltan beszélni, ha a másik nem képviselője is ott van. Például a pornó férfinépbetegség lett” – magyarázza Ittzés István.

Koháry Ferenc a tapasztalatai alapján kiemelte, hogy a férfiak összefogásának eredményeképpen ők még több feladatot és segítséget vállalnak közösségükben, így a férfikörök szerepét különösen fontosnak látja. „Azt vettem észre, hogy ahol jó férfikör van, ott általában jó a gyülekezeti élet is. Több mint harminc férfikör van az országban, ebből több mint tíz az utóbbi tíz évben alakult meg, a legutóbbi Várpalotán. A legnagyobb férfikör az országban a szombathelyi, ez körülbelül nyolcvan fővel működik, elég szervezetten. Besegítenek a gyülekezet intézményeiben, gyülekezeti napok megszervezésében. Ugyanezt csinálják a sárváriak is, nélkülük nem lenne Gusztáv Adolf vasi hálaadó nap.”

A cikk itt folytatódik.