A legnehezebb és mégis legfontosabb kérdést jártuk körül – a „ meghallgatás-megértés művészetét”. Jól figyelni, megérteni, és nem félreérteni akarjuk a ránk bízottakat – ehhez idő és türelem kell, és a bizalom légköre –, ez az alap, ami után át tudjuk adni személyre szabott segítségünket. Ebben segített az áhítat, amely az imádságot állította elénk, mint a legmélyebb, alapvető Isten–kapcsolatunkat. S ahogy Isten meghallgat, és velünk van, jelen van minden nyomorúságunkban Zsolt 91,15. Ahogy mi is emberkapcsolatunkban, embertársunkkal lehetünk, meghallgathatjuk, jelen lehetünk mellette. Ha átéltük a megértettség érzését életünkben, jobban tudjuk a megértést gyakorolni segítői kapcsolatainkban is.

Honti Irén előadása sok gyakorlati példával szemléltette és mélyítette a megértés fogalmát. A megértés tágabb, mélyebb, mint a verbális-nonverbális kommunikáció. Egyfajta egység élmény – egységben levés a másikkal. Az elfogadás isteni, jézusi tulajdonság. Segít a megértésben a kiüresedés gyakorlata. Amikor elképzeljük: „Te ezt hogyan csinálnád, az én történetemben?” Sokat segíthet ebben a katolikusok által gyakorolt kontemplatív imádság. Teremtsünk csendet magunkban , hogy az Isten szólhasson hozzánk!

Végül Kulcsár Márton előadása vetített képekkel illusztrálva abban nyújtott segítséget, hogy kommunikációnkkal hogyan tudjuk a kórházakban lévő „falakat” zárkózottságokat lebontani, és hogyan kerüljük el, hogy mi magunk emeljük fel ezeket a „falakat”a betegek között. Ami kerülendő: türelmetlenség, rossz nézőpont, moralizálás, általánosítás. Ami segíthet: megjelenés, őszinteség, betegközéppontúság, beleélés és imádság.

Az előadásokat élénk tapasztalatcsere követte, személyes élményekkel fűszerezve. Reménység szerint, mindnyájan feltöltekezve, tanulságokkal gazdagodva térhettünk haza, azzal a reménnyel , hogy a jövő évben további találkozókon erősíthetjük meg beteglátogató szolgálatunkat.