Juhász Ferenc az ötvenes években indult és a hatvanas-hetvenes években a magyar költészetet meghatározó nemzedék egyik vezéralakja volt Nagy László és Kormos István mellett. 1928. augusztus 16-án született Biatorbágyon, 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte meg az egyetemi tanulmányait, amelyeket 1948-ban a budapesti József Attila Népi Kollégiumban folytatott magyar–filozófia szakon. 1950-ben lett a Magyar Írószövetség választmányi és elnökségi tagja, 1951-től 1974-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője.

Juhász Ferenc 1956-ig a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja tagja volt, a forradalom leverése után azonban depresszióba esett, kórházba is került miatta. Az 1960-as évektől nyugati irodalmi találkozókra is elutazhatott, a József Attila-díjat 1950-ben, a Kossuth-díjat kétszer, 1951-ben és 1973-ban, a Radnóti-díjat 1971-ben, a Prima Primissimát pedig 2004-ben kapta meg. 2014-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki. Két házasságából három lánya született.

Irodalmi pályafutása 1948-ban kezdődött, a Diárium című lap karácsonyi száma közölte első két versét. Első verseskötetét, a Szárnyas csikót Baumgarten-díjjal jutalmazták. A József Attila-díjat 1950-ben a Sántha család című könyvéért, az első  Kossuth-díjat egy évvel később, az Apám című elbeszélő költeményéért kapta meg. Költészetének nyelvi forradalmát A tékozló ország című, 1954-ben napvilágot látott eposza hozta meg, amelyet 85. születésnapjára meglepetésként a Kossuth Kiadó új kiadásban is megjelentetett. 1965-től sorra jelentek meg kötetei, majd 1978 és 1980 között összes verseinek gyűjteményét is kiadták. Legutóbbi kötete az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg 2007 óta írt versprózáiból A végtelen tükre címmel. 

„Szívem az égre feszítve látja sorsát: / mint óriás szines agyvelő, / villanytérkép vibrál fölöttem: / Magyarország” – áll az 1962-ben befejezett Babonák napja, csütörtök, amikor a legnehezebb című nagy versében.

A költő otthonában, lányai és felesége körében halt meg szerda éjjel, kevéssel éjfél előtt.

Juhász Ferenc temetéséről később intézkednek. Kérése szerint a Kerepesi temetőben, jó barátja, Ferenczy Béni közelében szeretnék örök nyugalomra helyezni.

A jövő héten megjelenő Híd magazinban olvasható lesz az alábbi idézet:

„Mert a szeretet a látás. Mert a látás a szeretet. Mert a szeretet a Minden. Mert a szeretet a mindenség-teremtő ős-erjedés. Mert a szeretet a nem-látható, mégis tapintható Isten. Mert a szeretet a Világ Világossága. A szeretet hit és magasság, a létté-megvalósulás egyetlen bizalma, mámor és bizonyosság, a szégyennélküliség meztelen emberpárja, férfi és nő közös szabálya, bizonyos hatálya, kettősség az egyben, egy a kettős jövő-adakozásban. A szeretet a homálytalanság emberfény-ragyogása... A szeretet az a gyönyörű anyag, az a csoda aranyrög, amely átvilágítva mindent, eggyé szövi a magányos vagy társas egyedeire bomlani és hullani akaró világot. A szeretet az a végtelenné erjedő fényháló, amelyben a világegyetem lebeg, lüktet, tenyészik, burjánzik, önmagát megvalósítva szilárdul és dobog.” Juhász Ferenc

Fotó: 2012-ben készítette Szerverényi János lelkész.